Elhunyt az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól 21. századig tartó időszakának neves kutatója, Szegedy-Maszák Mihály. „Fájdalommal búcsúzunk, nagy veszteség az ELTE BTK és az egész szakma számára…” – írja a Pesti Bölcsész Akadémia a Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész-, egyetemi tanár-, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjáról.
Munkásságát Alföld-díjjal (1995), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1997), Széchenyi-díjjal (2003), valamint Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal (2008) is elismerték.
Hetvenhárom évet élt.

Kutatócsoportok élén
Szedegy-Maszák Mihály 1961-ben, érettségi után az az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–magyar szakán folytatta tanulmányait, melyen 1966-ban szerzett tanári diplomát, ezzel párhuzamosan pedig posztgraduális képzésben vett részt a Cambridge-i Egyetemen. Rá egy évre megkapta a bölcsészetdoktori címet.
1978-ban megvédte irodalomtudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését, majd 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig annak rendes tagjává. 2002-ben az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöki tisztét vette át, valamint az MTA Mikszáth, illetve az MTA Ideológiák Kutatócsoportját, 2007-től pedig az MTA Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoportját is vezette.

Katedrák, szerkesztőségek
Tanulmányait követően 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként. Mikor távozott az Irodalomtudományi Intézetből, az ELTE irodalomtörténeti tanszékének docense lett. 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1992 és 1994 között a 19. századi irodalom tanszék, 1994-ben az összehasonlító irodalomtudományi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Több külföldi egyetemen is tanított és kutatott vendégprofesszori minőségben: a Cambridge King’s College-ben, az American Council of Learned Societiesnél, illetve az Indiana Egyetemen, ez utóbbin az összehasonlító irodalomtudományi egységének professzorává választották.
Több szakfolyóirat munkatársa, vezetőségi tagja is volt, így a Hungarian Studies és a New Literary History szerkesztője, 1992-ben a Protestáns Szemle főszerkesztője. Emellett az Arcadia és az Across Languages and Cultures szakfolyóiratok, valamint 2008-ban a Filológiai Közlöny szerkesztőbizottságába is bekerült, de rendszeresen publikált a Literatura című irodalomelméleti folyóiratban is.

Irodalom, történelem, tudomány
Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom a 19. századtól a 21. századig. Komoly szerepet vállat az összehasonlító irodalomtudomány magyar örökségének külföldi elismertetésében, továbbá foglalkozott az irodalmi és művészeti irányzatok (többek között a klasszicizmus, romantika, a realizmus és a szimbolizmus) komparatív vizsgálatával. Egyik szervezője és vezetője volt a magyar irodalom történetének többféle értelmezését összefogó háromkötetes könyv szerkesztésében és megírásában, amely 2007-ben A magyar irodalom történetei címmel jelent meg. Utolsó kötete, a Jelen a múltban, múlt a jelenben az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Kalligram kiadó gondozásában.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője röviden így emlékezett: „Páratlanul ritka, hogy valaki egyszerre foglalkozzon a magyar mellett az angol, a francia és a német irodalommal; kutassa Kemény Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Márait és Ottlikot; legyen értője Richard Wagnernek és az operának; a festőművészetnek. Az összehasonlító irodalomtudóst, Szegedy-Maszák Mihályt nem lehet senkivel összehasonlítani. Egyedüli példány. Zord idők.”