Meghalt Szegedy-Maszák Mihály
Elhunyt az összehasonlító irodalomtudomány, a fordításelmélet és a magyar irodalom 19. századtól 21. századig tartó időszakának neves kutatója, Szegedy-Maszák Mihály. „Fájdalommal búcsúzunk, nagy veszteség az ELTE BTK és az egész szakma számára…” – írja a Pesti Bölcsész Akadémia a Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész-, egyetemi tanár-, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjáról.
Munkásságát Alföld-díjjal (1995), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1997), Széchenyi-díjjal (2003), valamint Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal (2008) is elismerték.
Hetvenhárom évet élt.
Kutatócsoportok élén
Szedegy-Maszák Mihály 1961-ben, érettségi után az az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–magyar szakán folytatta tanulmányait, melyen 1966-ban szerzett tanári diplomát, ezzel párhuzamosan pedig posztgraduális képzésben vett részt a Cambridge-i Egyetemen. Rá egy évre megkapta a bölcsészetdoktori címet.
1978-ban megvédte irodalomtudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését, majd 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig annak rendes tagjává. 2002-ben az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöki tisztét vette át, valamint az MTA Mikszáth, illetve az MTA Ideológiák Kutatócsoportját, 2007-től pedig az MTA Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoportját is vezette.
Katedrák, szerkesztőségek
Tanulmányait követően 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként. Mikor távozott az Irodalomtudományi Intézetből, az ELTE irodalomtörténeti tanszékének docense lett. 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1992 és 1994 között a 19. századi irodalom tanszék, 1994-ben az összehasonlító irodalomtudományi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Több külföldi egyetemen is tanított és kutatott vendégprofesszori minőségben: a Cambridge King’s College-ben, az American Council of Learned Societiesnél, illetve az Indiana Egyetemen, ez utóbbin az összehasonlító irodalomtudományi egységének professzorává választották.
Több szakfolyóirat munkatársa, vezetőségi tagja is volt, így a Hungarian Studies és a New Literary History szerkesztője, 1992-ben a Protestáns Szemle főszerkesztője. Emellett az Arcadia és az Across Languages and Cultures szakfolyóiratok, valamint 2008-ban a Filológiai Közlöny szerkesztőbizottságába is bekerült, de rendszeresen publikált a Literatura című irodalomelméleti folyóiratban is.
Irodalom, történelem, tudomány
Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom a 19. századtól a 21. századig. Komoly szerepet vállat az összehasonlító irodalomtudomány magyar örökségének külföldi elismertetésében, továbbá foglalkozott az irodalmi és művészeti irányzatok (többek között a klasszicizmus, romantika, a realizmus és a szimbolizmus) komparatív vizsgálatával. Egyik szervezője és vezetője volt a magyar irodalom történetének többféle értelmezését összefogó háromkötetes könyv szerkesztésében és megírásában, amely 2007-ben A magyar irodalom történetei címmel jelent meg. Utolsó kötete, a Jelen a múltban, múlt a jelenben az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Kalligram kiadó gondozásában.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője röviden így emlékezett: „Páratlanul ritka, hogy valaki egyszerre foglalkozzon a magyar mellett az angol, a francia és a német irodalommal; kutassa Kemény Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Márait és Ottlikot; legyen értője Richard Wagnernek és az operának; a festőművészetnek. Az összehasonlító irodalomtudóst, Szegedy-Maszák Mihályt nem lehet senkivel összehasonlítani. Egyedüli példány. Zord idők.”
Munkásságát Alföld-díjjal (1995), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1997), Széchenyi-díjjal (2003), valamint Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal (2008) is elismerték.
Hetvenhárom évet élt.
Kutatócsoportok élén
Szedegy-Maszák Mihály 1961-ben, érettségi után az az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol–magyar szakán folytatta tanulmányait, melyen 1966-ban szerzett tanári diplomát, ezzel párhuzamosan pedig posztgraduális képzésben vett részt a Cambridge-i Egyetemen. Rá egy évre megkapta a bölcsészetdoktori címet.
1978-ban megvédte irodalomtudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését, majd 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig annak rendes tagjává. 2002-ben az MTA Irodalomtudományi Bizottságának elnöki tisztét vette át, valamint az MTA Mikszáth, illetve az MTA Ideológiák Kutatócsoportját, 2007-től pedig az MTA Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoportját is vezette.
Katedrák, szerkesztőségek
Tanulmányait követően 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként. Mikor távozott az Irodalomtudományi Intézetből, az ELTE irodalomtörténeti tanszékének docense lett. 1990-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd 1992 és 1994 között a 19. századi irodalom tanszék, 1994-ben az összehasonlító irodalomtudományi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Több külföldi egyetemen is tanított és kutatott vendégprofesszori minőségben: a Cambridge King’s College-ben, az American Council of Learned Societiesnél, illetve az Indiana Egyetemen, ez utóbbin az összehasonlító irodalomtudományi egységének professzorává választották.
Több szakfolyóirat munkatársa, vezetőségi tagja is volt, így a Hungarian Studies és a New Literary History szerkesztője, 1992-ben a Protestáns Szemle főszerkesztője. Emellett az Arcadia és az Across Languages and Cultures szakfolyóiratok, valamint 2008-ban a Filológiai Közlöny szerkesztőbizottságába is bekerült, de rendszeresen publikált a Literatura című irodalomelméleti folyóiratban is.
Irodalom, történelem, tudomány
Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom a 19. századtól a 21. századig. Komoly szerepet vállat az összehasonlító irodalomtudomány magyar örökségének külföldi elismertetésében, továbbá foglalkozott az irodalmi és művészeti irányzatok (többek között a klasszicizmus, romantika, a realizmus és a szimbolizmus) komparatív vizsgálatával. Egyik szervezője és vezetője volt a magyar irodalom történetének többféle értelmezését összefogó háromkötetes könyv szerkesztésében és megírásában, amely 2007-ben A magyar irodalom történetei címmel jelent meg. Utolsó kötete, a Jelen a múltban, múlt a jelenben az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Kalligram kiadó gondozásában.
Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője röviden így emlékezett: „Páratlanul ritka, hogy valaki egyszerre foglalkozzon a magyar mellett az angol, a francia és a német irodalommal; kutassa Kemény Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Márait és Ottlikot; legyen értője Richard Wagnernek és az operának; a festőművészetnek. Az összehasonlító irodalomtudóst, Szegedy-Maszák Mihályt nem lehet senkivel összehasonlítani. Egyedüli példány. Zord idők.”
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból