Esterházy Péter Dés László szaxofonművész közös performanszával nyílt meg tegnap délután a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok. Az író, akit óriási tömeg fogadott a Vörösmarty téren a Megnyitó két hangra címet adta beszédének, hozzá téve, ő nem is beszél, inkább csak tolmácsolja a szaxofon hangjait. A két barát hol tréfás, hol kesernyés, hol nagyon is mély értelmű előadását követően Eszterházy legújabb, súlyos betegségéről szóló könyvét, a Hasnyálmirigynaplót dedikálta.

Legyen az ő ünnepük is!
A tűzoltózenekar hagyományos bevonulását követően – amelyre, mármint arra, hogy rezesbanda nyissa meg a könyvünnepet, egyébként még könyvhét, csaknem kilencven évvel ezelőtti alapítója, Supka Géza tett javaslatot – Eszterházy Péter így indította beszédét: „Végre egy szöveg, melyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Már attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólok, csak itt álldigálnék, aki minderre, arra emlékeztet. De hát ezen nem lehet változtatni. Borítsunk hát fátylat rá. A fátyol miatt ilyen rekedtes a hangom, mintha egy maffiafilm szinkronhangja lennék. Fölhívom a tűzön-vízen át kormányhű olvasók figyelmét, hogy ebből az is következik, hogy a film nem magyar: tehát semmi áthallás. Hacsak nem magyarról magyarra szinkronizálunk, ami ugyan elsőre értelmetlennek tűnik, bár időnként szükségünk volna rá. Haza, hűség, hagyomány, Európa, Real Madrid – mintha más nyelvet beszélnénk.”
Az író kitért arra is, hogy az igazi könyv megszületésében sok szakember vesz részt: „Képírók, korrektorok, grafikusok, szerkesztők, főszerkesztők, kiadóvezetők, hol névtelen, hol nevesíthető, de mindenképp áldozatos munkája. Ritkán gondolunk rájuk a hétköznapokban, legyen ez hangsúlyosan az ő ünnepük is.”

Gyönyörű gazdagság
A fesztiválon megjelenő könyves kínálatról szólva az olvasók figyelmébe ajánlott: például Nádasdy Ádám Dante- és Márton László Faust-fordítását, Németh Gábor, Oravecz Imre, Závada Pál, Tóth Krisztina, Térey János és Bán Zsófia új köteteit. „Van új Nádas is, az mindig kalandos. A Jelenkornak hívott Jelenkor jelentette meg, hogy homályosan utaljak a kiadói körtáncra, finoman szólva dinamikájára, erősebben szólva az újrarendezési szándékokra.”
A felsoroláshoz Esterházy azt is hozzátette, hogy szíve szerint a saját könyvét is ajánlaná, de „a szerénység hamis álorcájába” burkolózva végül csak annyi útmutatót adott közönségének: Magvető Kiadó.
Természetesen arra is felhívta a figyelmet, hogy a kiemelteken túl is érdemes válogatni, de ehhez már nem adott tanácsokat. „Olvasó, nem leszek vezérlő csillagod, igazodjál magad e gyönyörű gazdagságban” – fogalmazott az író a könyvhét újdonságairól.

Életre-halálra
Végezetül azt mondta, mindenféle könyvszakmai nehézség dacára ez alkalommal inkább az öröm felé taszigálná a nagyérdeműt, az úgynevezett könyvöröm felé. S a taszigáláshoz a „csontig idézett” Márai Sándor szavait is igénybe vette: „Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. […] Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”
„A könyvhetet megnyitottam, a könyvhét megnyílt” – zárta beszédét Eszterházy.
A rákkal küzdő író betegségére, illetve az arról írt könyveire – köztük a most megjelent Hasnyálmirigynaplóra – beszéde elején utalt: „Szívesen beszélnék egy könyv szagáról, a könyvszagról, a tapintásáról, vagyis a testéről, csak nem szívesen emlegetem a testet, mert mostanság mindig ugyanaz jut róla az eszembe, és nem terhelnék ezzel senkit, miközben úgy látom, majdnem mindenkit terhelek vele.” A megnyitót követően dedikálta új könyvét, s az aláírásért hosszú, a Vörösmarty térről is kilógó sorban álltak az emberek.