A forradalom és az írók
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra koncentrál idén a Tokaji Írótábor, amelyet immár 44. alkalommal rendeznek meg a Tisza-parti városban, ezúttal augusztus 10. és 12. között.
Jeles hagyomány
A Tokaji Írótábor nagy hagyományokkal rendelkezik, az egyik legrégebbi regionális, nemzetközi irodalmi-közéleti fórum, amely a kezdetektől fogva befogadta, hívta a különböző nézeteket valló írókat, közéleti szereplőket, fejtsék ki nézeteiket, ütköztessék őket.
Tokaj évről évre meghatározóan a nemzeti érzelmű és közéleti elkötelezettségű résztvevők gyülekezőhelye volt és az ma is.
A hetvenes évektől itt vetődtek fel először olyan megoldatlan társadalmi kérdések, mint a népességfogyás, a környezetvédelem, a kistelepülések helyzete, a lakótelepi elszigetelődés vagy a határon túli magyarság sorsa, és itt foglalkoztak először a magyar irodalom jelenlétével Európában.
Az írótábor elindítóinak szellemi hátterét a Tokajjal szomszédos Tiszaladány szolgáltatta, amelynek lakói ma is híven őrzik a népi írókkal – Sinka Istvánnal, Somogyi Imrével, Szabó Pállal, Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel – való kapcsolatuk emlékét.
A forradalom emlékezete
A forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából az írótábor résztvevői azt vizsgálják majd, hogy Magyarország huszadik századi történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye mennyire és milyen formában épült be a művészek alkotásaiba az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház és filmművészet, a tánc területén.
„Fontos arról is beszélnünk, hogy a középszintű irodalom- és történelem-oktatásban elegendő mértékben van-e jelen, vajon elégedettek lehetünk-e az eredménnyel, beépült-e kellőképpen forradalmunk a kulturális és rajta keresztül a társadalmi köztudatba" – ezekre a felvetésekre, kérdésekre keresnek választ az idén az írók, költők, esszéírók, irodalomtörténészek.
A rendezvény szervezői arra fókuszálnak, hogy konkrét művek, jelenségek és folyamatok, kezdeményezések és eredmények tükrében foglalkozzanak az írótábor résztvevői a témával, külön vizsgálva az 1956 és 1989, valamint az 1989-től napjainkig terjedő időszakot.
És egy apró, személyes győzelem
Jut eszembe, még suttyó kis kölök voltam a forradalom idején, sok dolgot nem értettem, természetesen Kossuth címer volt a kabátom hajtókájára tűzve. A Bartók Béla úton laktunk albérletben, már jócskán az „események” után, az orosz tankok még ott álltak sorban.
Tejért küldött le anyám, szilke a kezemben, bámultam a vaskos csöveket; ha jól emlékszem szivárvány színeiben pompázó celofán csillogott az ásító lyuk végén.
Aztán az egyik monstrum mögül egy hetykebajszú ruszki lépett ki, szopókás cigarettát szívott.
Mintha rám is mordult volna, én félelmemben majd összecsináltam magam és cérnahangon dúdolni kezdtem egy dalt, amiről úgy gondoltam, orosz lehet.
A hetykebajszú ledobta a szopókás cigarettát, egy darabig ott füstölt a kockakövön, majd bemászott a tankba.
Jeles hagyomány
A Tokaji Írótábor nagy hagyományokkal rendelkezik, az egyik legrégebbi regionális, nemzetközi irodalmi-közéleti fórum, amely a kezdetektől fogva befogadta, hívta a különböző nézeteket valló írókat, közéleti szereplőket, fejtsék ki nézeteiket, ütköztessék őket.
Tokaj évről évre meghatározóan a nemzeti érzelmű és közéleti elkötelezettségű résztvevők gyülekezőhelye volt és az ma is.
A hetvenes évektől itt vetődtek fel először olyan megoldatlan társadalmi kérdések, mint a népességfogyás, a környezetvédelem, a kistelepülések helyzete, a lakótelepi elszigetelődés vagy a határon túli magyarság sorsa, és itt foglalkoztak először a magyar irodalom jelenlétével Európában.
Az írótábor elindítóinak szellemi hátterét a Tokajjal szomszédos Tiszaladány szolgáltatta, amelynek lakói ma is híven őrzik a népi írókkal – Sinka Istvánnal, Somogyi Imrével, Szabó Pállal, Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel – való kapcsolatuk emlékét.
A forradalom emlékezete
A forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából az írótábor résztvevői azt vizsgálják majd, hogy Magyarország huszadik századi történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye mennyire és milyen formában épült be a művészek alkotásaiba az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház és filmművészet, a tánc területén.
„Fontos arról is beszélnünk, hogy a középszintű irodalom- és történelem-oktatásban elegendő mértékben van-e jelen, vajon elégedettek lehetünk-e az eredménnyel, beépült-e kellőképpen forradalmunk a kulturális és rajta keresztül a társadalmi köztudatba" – ezekre a felvetésekre, kérdésekre keresnek választ az idén az írók, költők, esszéírók, irodalomtörténészek.
A rendezvény szervezői arra fókuszálnak, hogy konkrét művek, jelenségek és folyamatok, kezdeményezések és eredmények tükrében foglalkozzanak az írótábor résztvevői a témával, külön vizsgálva az 1956 és 1989, valamint az 1989-től napjainkig terjedő időszakot.
És egy apró, személyes győzelem
Jut eszembe, még suttyó kis kölök voltam a forradalom idején, sok dolgot nem értettem, természetesen Kossuth címer volt a kabátom hajtókájára tűzve. A Bartók Béla úton laktunk albérletben, már jócskán az „események” után, az orosz tankok még ott álltak sorban.
Tejért küldött le anyám, szilke a kezemben, bámultam a vaskos csöveket; ha jól emlékszem szivárvány színeiben pompázó celofán csillogott az ásító lyuk végén.
Aztán az egyik monstrum mögül egy hetykebajszú ruszki lépett ki, szopókás cigarettát szívott.
Mintha rám is mordult volna, én félelmemben majd összecsináltam magam és cérnahangon dúdolni kezdtem egy dalt, amiről úgy gondoltam, orosz lehet.
A hetykebajszú ledobta a szopókás cigarettát, egy darabig ott füstölt a kockakövön, majd bemászott a tankba.
Egypercesek
Elhunyt Nemere István író, műfordító
Halálhírét felesége, Szentgyörgyi Judit hozta nyilvánosságra közösségi oldalán
Egy kicsit késtem…
Fél évszázaddal múlva vittek vissza egy könyvet a könyvtárba
Női sorsvallomások egy csokorban
Huszonegy asszony a huszonegyedik századból