Mint azt korábban megírtuk, ebben az évben a Magyarországon kevéssé ismert fehérorosz írónőnek, Szvetlana Alekszijevicsnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat a svéd akadémia. Tegnap, december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján, a hagyományosan ünnepélyes keretek között meg is történt a díj átadása.

A Nobel-díj ünnepélyes kiosztása azonban Svédországban nem pusztán egyestés program, a megelőző héten rendezvényekkel, előadásokkal, nyilvános vitákkal készült az északi főváros a jeles eseményre.
Még a díjátadást közvetlenül megelőző délután is nyilvános eszmecserén vitatkozott a szellemi-tudományos élet néhány ismert képviselője – Barbara Grosz, Cynthia Breazeal, Sherry Turkle – arról, vajon milyen kölcsönhatás alakulhat ki a jövőben ember-számítógép között.

A témát az teszi különösen érdekessé, hogy a Nobel-díjas héten bemutattak egy felmérést, hogy mesterséges intelligencia inkább lehetőségnek, vagy fenyegetésnek tűnik. Nos, a jelek szerint nem tűnik annak, de nem is várhatunk más eredményt egy olyan közegben, amelyben minden a tudományos eredményekről szól.

A nyilvános előadások és kulturális események csúcspontja természetesen a 2015. évi Nobel-díj átadásának ceremóniája volt.
Míg a Béke Nobel-díjat, a hagyományoknak megfelelően Norvégiában, Oslóban adták át, addig a fizika, kémia, orvosi, közgazdasági és természetesen az irodalmi díjakat Stockholmban vehették át a kitüntetettek.

December 10-én így színpadra léphettek a 2015. év kitüntetettjei: (balról jobbra) Nakagami Kajita (fizika), Arthur B. Mcdonald (fizika), Tomas Lindahl (kémia), Paul Modrich (kémia), Aziz Sancar (kémia), William C. Campbell (orvoslás), Satoshi Omura (orvoslás), Te Tu (orvoslás), Szvetlana Alekszandrovna Alekszijevics (irodalom) és Angus Deaton (közgazdaság).

Közülük bennünket elsősorban a fehérorosz írónő érdekel, aki a Nobel-díj Bizottság indoklása szerint írásaiban „a fájdalomnak és bátorságnak állít emlékművet”. Magyarul megjelent, kevés művéről korábbi írásunkban közöltünk összefoglalót.