Idén negyedik alkalommal osztották ki az irodalmi Nobel-díj „alternatívájának” szánt, magyar alapítású Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. A díjazottak Charles Bernstein amerikai és Giuseppe Conte olasz költők, ők a díjhoz járó ötvenezer eurót (15,7 millió forint) és Janus Pannonius szobrot szombaton vehették át.

A költészet érdekében
A Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat 2012 februárjában Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár ötletének megvalósításaként alapította a Magyar PEN Club. A díj megalapítását Szőcs a költészet térvesztésével és súlyának csökkenésével indokolta, a cél a Nobel-díjhoz hasonló, de kizárólag a lírai életművet honoráló elismerés létrehozása volt. A kuratórium a Magyar PEN Club héttagú elnökségéből, valamint a Nemzetközi PEN által delegált további hét alkotóból áll. A díjat minden évben Janus Pannonius augusztus 29-i születésnapjának évfordulóján adják át, melybe beletartozik egy ötvenezer eurós pénzdíj egy oklevél, valamint egy Janus Pannonius szobor.
A díjátadót megelőzően, csütörtök este a két költő a Magyar PEN Club és a milanói Casa della Poesia szervezésében a Milánói Világkiállítás magyar pavilonjában olvasott fel verseiből, és mutatatta be a kétnyelvű, angol-olasz közös verseskötetét – közölte a Magyar PEN Club. A Janus Pannonius Műfordítói Díjakat (ami amolyan különdíj) szombat este Budapesten adták át, ebből az alkalomból Charles Bernstein és Giuseppe Conte maga is felolvas verseiből.

Komoly, megragadó és elkötelezett
Charles Bernstein költő, esszéíró, irodalomtörténész, fordító és szerkesztő 1950-ben született New Yorkban, tanulmányait a Harvard Egyetemen végezte. Tanított a Buffalo Egyetemen, ahol Robert Creeley-vel költészeti programot hozott létre, majd ugyanitt Loss Glazierrel megalapították az elektronikus költészeti központot.
Al Filreisszel társalapítója és társszerkesztője lett a Pennsylvania Egyetem PENNSound elnevezésű költészeti hanggyűjteményének. A Language-költők elismert képviselőjeként 2006-ban az Amerikai Művészeti Tudományos Akadémia tagjává választották.
Újító, kísérletező költészetében többek közt a politika, a kultúra, a reklám és az irodalomelmélet nyelvi eszközeit vegyíti. Költői hangja – mely egyszerre komoly, megragadó és elkötelezett, ugyanakkor játékos, könnyed és humoros – az utóbbi időben elégikus és lírai felhangokkal gazdagodott. Az elmúlt harminc év válogatott versei All the Whiskey in Heaven címmel 2010-ben, válogatott esszéi pedig Attack of the Difficult Poems: Essays and Inventions címmel 2011-ben jelentek meg – írják a díj honlapján, ahol természetesen a másik fődíjasról, Giuseppe Conte-ről is szó esik.

Mágikus, kozmikus erő
Giuseppe Conte költő, regény-és színműíró, kritikus, irodalomtörténész és műfordító 1945-ben Imperiában született, a milánói egyetemen tanult irodalmat. A Guanda kiadó költészeti szerkesztőjeként dolgozott, emellett az olasz televízió számára sikeres költészeti műsort készített és vezetett.
Költeményei a mitológia és a természet témakörét ölelik fel, mint a Montale-díjjal jutalmazott La Stagione (Évszakok, 1988) című könyve, illetve Ferite e rifioriture (Sebek és újravirágzások, 2006) című munkája, melyért Viareggio-díjjal tüntették ki.
Költészete túlmutat a kortárs minimalizmuson, költeményeit az ősi civilizációk mágikus, kozmikus ereje hatja át. Regényei közül az Il Terzo Ufficiale (A harmadik tiszt, 2002) című könyvét Hemingway-díjjal jutalmazták. Blake, Shelley, Whitman és D.H. Lawrence műveit fordította olasz nyelvre, melyek La lirica d’Occidente (A Nyugati lírikus költészet) és a La Poesia del mondo (A világ költészete) című nagyszabású antológiáiban jelentek meg.