A hazai irodalmi élet egyik legfontosabb rendezvénye, a Tokaji Írótábor ebben az esztendőben a Nemzeti kultúra és mítosz a globális átalakulás korszakában címet kapta. A rendkívül aktuális problémákat filozófiai, nyelvészeti és határon túli munkacsoportokban dolgozták fel az írók és irodalmárok. A rendezvényen több mint negyven előadót hallgattak meg, köztük sok olyan szakembert, aki nem az irodalom területéről érkezett.
A 43. Tokaji Írótábor pénteki zárónapján Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere is kifejtette gondolatait az irodalom és a globális átalakulás kapcsolatáról.

Legyünk valakik!
Az emberi erőforrások minisztere a tanácskozás résztvevői előtt elmondott záróbeszédében arra hívta föl a figyelmet, hogy a globális átalakulás pillanatnyilag a migráció kérdését tette legégetőbb problémánkká. „Már megint Magyarországra akarják zúdítani az egész világért való felelősséget. De a felelősség is a nemzeti keretekkel, a lokalitással kezdődik” – fogalmazott a miniszter, aki szerint előbb a családért, aztán a nemzetért, ezután az Európáért, majd a világért való felelősséget lehet számon kérni az emberen.
Balog Zoltán kitért arra, hogy a lokalitás és az identitás szorosan összetartozó fogalmak, a népvándorlás pedig civilizációs kihívást jelent. „A civilizációs küzdelem a mobilitás lehetőségével életesélyeket és életveszélyeket, illetve egy olyan típusú identitásvesztést jelent, amivel eddig még nem találkoztunk" – fogalmazott. Úgy vélte azonban, Magyarország szava számít a világban, de ahhoz, hogy „legyünk valakik ebben a globalizációs mérkőzésben, ahhoz előbb a magunk számára kell lennünk valakiknek”.

Kíváncsiság nélkül nincs kultúra
Önmagunk megismerése viszont nem lehetséges a kultúra nélkül, ezért – hívta föl a figyelmet Balogh Zoltán – az íróktól „azt várjuk el, hogy az általunk nem beszélt művészet és kultúra nyelvén mondják el, kik vagyunk és kik lehetnénk: emberként, a magyar nemzeti közösség tagjaiként és az európai zsidó-keresztény civilizáció részeként”.
A tárcavezető kifejtette: az íróknak sajátos nyelvezetük segítségével kell elmondaniuk, amit „nem tudok és tudok a körülöttem lévő és a tágabb világról, a magyar világról”, szavakba kell foglalniuk a megszerzett tudást és az emberi ösztönt, illetve fel kell ébreszteniük a kíváncsiságot is. Kíváncsiság nélkül nincs kultúra, ezzel a kíváncsisággal kell az írók felé is fordulni – fogalmazott Balog Zoltán. „Ha nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy a saját közösségünkön belül mit gondol, mit tesz, mit vár a másik, akkor fölösleges elvárásokat megfogalmazni". Hozzátette, hogy kíváncsiság és rácsodálkozás nélkül nincs kultúra, irodalom és igazi közélet sem létezhet. Ám azt is leszögezte, hogy az írók elsősorban az olvasóknak alkotnak, ezért nem szabad politikusként tekinteni rájuk.

Az örökségéhez való hűségért
A rendezvényen természetesen kiosztották a hagyományos díjakat is. A 43. Tokaji Írótábor Díját Karácsonyi Zsolt romániai magyar költő vehette át. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség és a tábor kuratóriumának elnöke külön is kiemelte a költő legutóbbi, 2015-ben megjelent, A Krím című verseskötetét, amelyet a kortárs magyar költészet kiemelkedő könyvének nevezett. Karácsonyi, aki a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem média tanszékének adjunktusa és a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője is, a tábor zárónapján tartott előadást.
Eddigi életművük elismeréseképpen, valamint a Tokaji Írótábor hagyományaihoz és örökségéhez való hűségükért Hordó-díjat ítéltek oda az írótáborban Csontos János költőnek, publicistának és Kiss Benedek és Vári Fábián László költőknek, műfordítóknak, valamint Nagyhordó-díjat az írótábor szervezésén negyvenkét évig munkálkodó Sáray Lászlónak.