Június 23-án Brüsszelben átadták az Európai Unió irodalmi díjait, amelyre idén a magyar Szvoren Edina Nincs, és ne is legyen című elbeszéléskötetét is érdemesnek tartotta a zsűri. A magyar szerző mellett idén többek között Carolina Schutti, Gaelle Josse, Luka Bekavac, és Donal Ryan is a díjazottak között szerepel.

Sok közös probléma
Az Európai Unió Irodalmi Díja az Európai Unió által 2009 óta adományozott irodalmi elismerés, mely 5000 eurós díjazással jár. A díjat az Európai Unió Kultúra keretprogramja hívta életre. A díj kiválasztását és a díjátadó ünnepséget az Európai Könyvterjesztők Szövetsége, az Európai Írók Kongresszusa és az Európai Könyvkiadók Szövetsége alkotta konzorcium szervezi meg. A díjat az európai kortárs irodalom kiemelkedő tehetségű alkotói, és az irodalom jól ismert európai személyiségei kaphatják meg.
A magyar szerző mellett idén az osztrák Carolina Schutti, a francia Gaelle Josse, a horvát Luka Bekavac, az ír Donal Ryan, az olasz Lorenzo Amurri, a litván Undine Radzeviciute, a norvég Ida Hegazi Hoyer, a lengyel Magdalena Parys, a portugál David Machado, a szlovák Svetlana Zuchova, valamint a svéd Sara Stridsberg vehette át a díjat Navracsics Tibor kultúráért felelős uniós biztostól.
A díj átvételekor Szvoren Edina elmondta, nagyon örül annak, hogy sok olyan közös probléma, kérdés van, amely a többi díjazottat is foglalkoztatja.

Fontosabb, mint valaha
A magyar biztos a díjátadón úgy fogalmazott: a kitüntetettek munkája az európai irodalom sokszínűségének bizonyítéka. „Mindegyik mű egyedi és egyedi módon európai" – fogalmazott Navracsics Tibor, aki arra is kitért, hogy ez az egyetlen irodalmi díj, amelyet nyelvre, korra, nemzetiségre való tekintet nélkül bármely feltörekvő író megkaphat a Kreatív Európa programban résztvevő országokból. „Egyetlen más irodalmi díj sem tükrözi ennyire híven Európa nagyszerű kulturális sokszínűségét” – emelte ki.
Navracsics Tibor emlékeztetett, hogy a díj célja felhívni a figyelmet ezekre a „kivételes alkotókra”, és támogatni őket, hogy hazájukon kívül is eljuthassanak az olvasókhoz. „Végső soron hidakat akarunk építeni az európai népek és kultúrák között. Ez most fontosabb, mint valaha” – hangsúlyozta a politikus, külön méltatva ezen a téren a műfordítók tevékenységét.
A kitüntetettek, díjnyertes írásaikkal a brüsszeli Concert Noble-ban gálaest keretében mutatkozhattak be június 23-án. Szerda délután pedig a Balassi Intézet Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata által szervezett kötetlen, kávéházi hangulatot idéző környezetben találkozhattak az érdeklődők a díjazottak közül Carolina Schuttival, Luka Bekavaccsal, Gaëlle Josse-szal, Undinė Radzevičiūtėvel, Magdalena Parysszal, Svetlana Žuchovával, és természetesen Szvoren Edinával.

A kiszolgáltatottság nem kivételes pillanat
A magyar díjazott, Szvoren Edina 1974-ben született Budapesten. 1998-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián, 2005 óta publikál rendszeresen, azóta több díjat és ösztöndíjat is elnyert. Első elbeszéléskötete Pertu címmel 2010-ben jelent meg, a második, amely az európai elismerést is elnyerte, két évvel később, 2012-ben a Palatinus Kiadónál. A magyar írók közül korábban 2009-ben Szécsi Noémi, 2012-ben Horváth Viktor kapta meg az elismerést.
Érdemes itt idézni Juhász Tamara Kortársban megjelent kritikájából pár mondatot: „Szvoren Edina annyira jól hallja, érzi, tartja a szöveget…, hogy még a kötőszavak is jól átgondolt választás eredményei. …A mondatok olyan magabiztos egyenletességgel következnek egymás után, mintha metronóm adná a tempót. Ám felesleges is lenne szépíteni: Szvoren írásai monoton, nehéz elbeszélések, csakhogy ennek a monotonitásnak már-már tudatmódosító ereje van…
Edinát láthatólag a családok mikro­világa érdekli a legjobban, a személyek közötti kapcsolati rendszer, s főleg a kiiktathatatlan rendszerhibák, amelyek nem olvashatók abban az idilli és sugalltan fiktív családképben, amelyet a család szó kontextus nélkül felidéz. A megjelenített szituációk ugyanis azt mutatják, hogy az emberi kapcsolatok nagy része egyenlőtlenségen alapul... A kiszolgáltatottság Szvoren elbeszélői számára létállapot, nem kivételes pillanat. A családok sosem működnek: hol az apák tűnnek el, hol az anyák hazugok, hol a szülők zsarnokiak vagy közönyösek. És mindez egy életre determinál. Szvoren írásai azt igyekeznek megmutatni, hogyan.”