Mint arról korábban már írtunk, az Ünnepi Könyvhét alapfunkciói közé tartozik a dedikálás. Ennek megfelelően a Könyvtárellátó pavilonjának környékén is komoly mozgolódást okoztak a rajongók, akik a meghívott szerzőktől kértek aláírást frissen beszerzett, vagy otthonról hozott, régen megvásárolt kötetükbe.

Egy élő klasszikus
Személyes kedvenceim egyikével, egy élő klasszikussal kell kezdenem ezt a beszámolót, amely elfogult kezdésnek nem csupán szubjektív oka van, de az az objektív körülmény is alátámasztja, hogy péntekek délután Fazekas Attilával nyitotta a KELLO pavilonja a dedikálók sorát. A képregényrajzoló, aki egykori kollégáival, a hajdani Fülesben szinte az összes valamire való történetet feldolgozta legutóbb Bán Mór történelmi regénysikerének, a Hunyadi-regényciklus első kötetének képregényváltozatát készítette el, de pár évvel ezelőtt az 1956-os forradalomról Tűzvihar 1956 címmel készített képregényt.
Az efféle dedikálások persze alkalmat adnak némi fecsegésre is, aminek következtében az ember megismeri Fazekas Attila gyönyörű aktjai és a balatoni vitorlázások közötti szoros, és empirikus jellegű összefüggéseket. De ennek kibontásától itt eltekintenék…  

Egy polgári műélvező
Mielőtt egy másik jeles találkozásról beszámolnék, hadd írjak itt pár sort Csesznák András Lapibaba oviba megy című mesekönyvéről. Bár a frissen megjelent kötet ezen a napon kevés érdeklődőt vonzott, azért a magam részéről biztos vagyok benne, hogy a művészi rajzokkal illusztrált mesekönyv el fogja érni a maga közönségét. Történet és grafika, vagy fellengzősebben szólva tartalom és forma igazi harmóniája találkozik a könyvben. Csesznák András meséjét Simon Dorka illusztrálta.
Alig jutott időm arra, hogy átkísérjem az elsőkönyves szerzőt egy nagy terjesztőnk standjához, bízva abban, hogy egymásra talál az alkotói és az értékesítői tehetség, mikor megérkezett ezer esztendeje nem látott kedvenc miniszterem, Rockenbauer Zoltán.
A művészettörténésszé lett exminiszternek a közelmúltban jelent meg Apacs művészet című kötete, amelyben a XX. század első felének kevéssé ismert kapcsolatait térképezte föl, illetve Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók alcímmel foglalta össze a Nyolcak és a korszak modernista művészetének történetét.

Az Ünnepi Könyvhét számomra legfontosabb beszélgetését köszönhetem Rockenbauer Zoltánnak. Az asztalnál megjelent egy hölgy, aláírást kért egy régen kiadott kötetbe, s közben a szerző által rendezett kiállításokról csevegett. Elmondta, hogy az egyik kiállítás kedvéért Pécsről Debrecenbe utazott. Ami, lássuk be, komoly elszántságról tanúskodik. Pedig, mint kiderült, a hölgynek nincs különösebb köze a művészetekhez. Ő csak egyszerű fogyasztó. Afféle polgári műélvező. Akiből sajnos egyre kevesebb van.

Olvasók és hallgatók
Mielőtt belefeledkeznék a sztorizgatásba, elmondom, hogy a Könyvtárellátó standjánál  
Polgár Ernő Radnóti-dijas író, Berg Judit és Finy Petra népszerű gyermekkönyvszerzők, Arnold Viki és Szilvi, a Nevem Bugi című nagysikerű gyermekkönyv írói, Tölgyesi Lívia gyermekkönyvek és újabban romantikus regény szerzője, Gyócsi László történelmi regények alkotója, Marék Veronika a hetvenes években nagy sikerrel vetített mesesorozat, a Kockásfülü nyúl írója, Böszörményi Gyula és Nógrádi Gábor, illetve Tóth Krisztina dedikáltak.
Némelyikük kedvéért kisebbfajta tömeg verődött össze a pavilon előtt, s némelyikük remek történetekkel szórakoztatta az érdeklődőket. De ezeket majd máskor mesélem el…