Tavaly novemberben emlékeztünk meg Zrínyi Miklósról, a XVII. század egyik legnagyobb magyar politikusáról, hadvezéréről és irodalmáráról annak kapcsán, hogy éppen 350 évvel korábban szenvedett végzetes balesetet vadászat közben. Az ereje teljében lévő férfiról számos ábrázolás volt már eddig is közismert, de az az egykorú olajfestmény, melyet ünnepélyes keretek között mutattak be a Magyar Nemzeti Galériában úgy ismerős, hogy a hazai közvélemény előtt szinte ismeretlen. A Rubens-tanítvány Jan Thomas által festett kép volt az előképe számtalan további Zrínyi-ábrázolásnak, de kvalitásai miatt megérdemelte, hogy a róla készült fotó a Zrínyi-évfordulóra szervezett kiállításra kiadott emlékkönyv borítóját díszítse. A Költő, hadvezér, államférfi című kötetről a kiállítás egyik kurátorát, dr. Rostás Tibor művészettörténészt kérdeztük.

– Mi volt a fő célja a kötetnek: elsősorban magának Zrínyi Miklósnak a bemutatása, vagy egyfajta ikonográfiai katalógusként vehető kézbe?
– Katalógust nem tudtunk készíteni. A kiállítás megvalósításához nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre. Ennek oka, hogy bizonytalan volt, el tudjuk-e hozni ezt az emblematikus Zrínyi-portrét Budapestre. Egyéves tárgyalássorozat előzte meg a festmény jövetelét, mivel a Lobkowicz-gyűjtemény darabja, és eredetileg a csehországi Nelahozeves-i családi kastélyban őrizték. E késő reneszánsz várkastély egyik lépcsőházában függött sokáig egy ajtó fölötti supraportban. Alkotója a Lipót király bécsi udvari festőjeként ismert flamand Jan Thomas, aki kortársa volt Zrínyinek. Festménye lett az alapvető Zrínyi-képmás, és számtalan metszet előképe. A korábban elveszettnek hitt képet a 90-es évek elején fedezte fel Czennerné Wilhelm Gizella a Nelahozeves-i gyűjteményben, és most látható először Magyarországon.

– A nagyméretű és elsőrangú olajfestmény Zrínyit egy skarlátvörös ruhában ábrázolja, vélhetően egy-két évvel a halála előtt. Méltó darabja lehetett volna korábban is egy róla szóló kiállításnak…
– Érdekes, hogy eddig még nem rendeztek komoly kiállítást a dédunoka Zrínyiről, a költőről, hadvezérről. Ezt most igyekszünk pótolni. Ha a személyiségét tekintjük, megemlíteném, hogy amit a kezében tart, az egy, a kiállítás kapcsán született tanulmánykötet, melyben a korszak legjelesebb kutatói foglalták össze Zrínyi Miklós legfontosabb történelmi és irodalmi vonatkozásait. R. Várkonyi Ágnes, Hausner Gábor, Hanák Béla, Schmidt Péter, Vándor László, G. Etényi Nóra és Tátrai Júlia tanulmányai olvashatók a könyvben. A kiállítás koncepciójának megalkotásában a kiváló R. Várkonyi Ágnesé volt a főszerep, neki sajnálatosan bekövetkezett halála miatt ez lett az utolsó munkája. Nekem, mint a középkor kutatójának külön öröm volt rácsodálkozni Zrínyi korára. Nagy formátumú ember volt ő, akinek volt egységes víziója a XVII. századi Magyarország jövőjéről. Ugyanakkor nemzetközi mércével mérve is elsőrangú politikus volt.        

– Milyen érdekességekkel szolgál még a kiállítás?
– A kiállításon bemutatott mintegy száz műtárgy (festmények, fegyverek, nyomtatványok, metszetek, térképek, könyvek és egyéb tárgyak) közül talán a leglátványosabb rész az a portrégaléria, amely Zrínyi Miklós arcképei mellett a család más tagjainak és Zrínyi kiemelkedő kortársainak (például III. Ferdinánd királynak, Esterházy Pálnak, Batthyány Ádámnak, Pázmány Péternek) képmásait vonultatja föl. A Lobkowicz-gyűjteményből további két Zrínyi családtagot és egy harmadik, magyar főúri gyermeket ábrázoló festmény érkezett a kiállításra. A képmások a Zrínyi-hagyaték egyéb ingóságaival, így a híres könyvtárral, a Szigeti veszedelem kéziratával, a fegyvergyűjteménnyel és talán a levéltárral együtt feltehetően Zrínyi Miklós fiának, Ádámnak az özvegye révén jutottak Csehországba. A török elleni felszabadító harcokban 1691-ben fiatalon és örökös nélkül elhunyt Zrínyi Ádám felesége ugyanis második férjéül cseh főurat választott. A képeket 1860-ban már a Lobkowicz hercegi gyűjteményben katalogizálták. A Prágához közeli Nelahozeves várkastélyát és az államosított gyűjteményt az 1990-es évek elején kapta vissza az ősi cseh nemesi Lobkowicz család, és az ő nagyvonalú kölcsönzésük révén érkezhettek háromszáz év után ismét Magyarországra a remekművek.