A könyvesboltokban már kapható Markó Árpád hadtörténész és katonatiszt kéziratos formában fennmaradt visszaemlékezése.
Markó 1885-ben született és 1966-ban hunyt el. A két világháború közti időszak és a második világháború utáni két és fél évtized meghatározó jelentőségű hadtörténésze élete utolsó éveiben tudományos tevékenységéről, katonatiszti pályafutásáról terjedelmes visszaemlékezés-sorozatot készített. A kéziratban maradt memoár sajtó alá rendezésére Kincses Katalin Mária és Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet munkatársai vállalkoztak.
A két kötetbe szerkesztett írások érdekessége, hogy ez az egyetlen olyan hadtörténész által írt visszaemlékezés, amely mindkét világháború időszakát, illetve az azokat megelőző és követő éveket is átfogja.

Alapos tudós
Romsics Ignác akadémikus úgy vélekedett, hogy bár Markó Árpád nem tartozott a nagy irányadó történészegyéniségek közé, de tehetséges és alapos tudós volt, akire ma is sok tudományos munkában hivatkoznak.
Az egykori katonatiszt és akadémikus hadtörténészi munkájáról Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója azt mondta, Markó sokat tett azért, hogy a történelmet hiteles módon ismertesse meg a nagyközönséggel.
A hadtörténész hivatásos katonatisztként részt vett az első világháborúban a galíciai fronton, és ezredsegédtisztként rendkívüli alaposságú, szakszerű feljegyzéseket és visszaemlékezéseket készített.
A két világháború között kiterjedt magyar és nemzetközi tudóskapcsolatokkal rendelkezett, emellett kiváló viszony fűzte a korabeli politikai, társadalmi és kulturális elit számos kiemelkedő személyiségéhez is. A velük való érintkezés szintén alapját képezi Markó Árpád visszaemlékezéseinek.
Külön kötetet töltenek meg a második világháború és az azt követő időszak eseményei. Memoárjában Markó Árpád plasztikus képet ad a magyar politikai és tudományos élet háború utáni átrendeződéséről, az értékváltásáról, az új generációk szerepvállalásáról és benne saját személyes túlélési stratégiáiról is.

A katonai szaknyelv megújítása
Markó tudósként több száz publikációt, könyvet és tanulmányt írt, többek között foglalkozott a Rákóczi-szabadságharccal, Zrínyi Miklós, valamint Hadik András életművének feltárásával, illetve a magyar katonai szaknyelv megújításával is.
Az ötvenes évek elején létbiztonsága is megrendült, megvonták tőle nyugalmazott ezredesi honvédségi járandóságát. Ez azzal járt együtt, hogy elvesztette társadalombiztosítási jogosultságát is, így az ingyenes orvosi ellátást.
Végtelen nyomorúságát látva, nemcsak rokonai, hanem – ha már bajtársai is hasonló nyomorúságos helyzetben lévén, nem tehették – történészkollégái közül is megmozdultak a jobb érzésűek. Az ugyancsak háttérbe szorított Benda Kálmán óriási életereje másokat is megmozgatott, látogatták Markó Árpádot, ellátták könyvekkel és mindazzal, amit nélkülözni tudtak. Sőt még egy kis külön pénzhez is hozzájuttatták azzal, hogy elérték szerény terjedelmű, önálló kötetének a megjelentetését 1951-ben, amely Zrínyi Miklós újabb ismeretlen leveleit tartalmazta az ő válogatásában és részben gyűjtésében.  Azután arra való hivatkozással, hogy e publikálásával a hatalom iránti lojalitását bizonyította, még azt is el tudták érni kollégái, hogy 1953-ban életműve alapján odaítélték Markó Árpádnak is az előző évben szovjet mintára bevezetett új, első tudományos fokozatot, a történelemtudományok kandidátusa címet. Ez végre újra egy kis rendszeres havi bevételhez juttatta az ez után járó pótlékkal.

Súlyos betegen is dolgozott
Markó Árpád nem az a tudós volt, aki tétlenkedni tudott volna. Súlyos betegen is lázasan dolgozott utolsónak bizonyult tanulmányán, amelyben visszatérve egy, negyedszázaddal korábban már kutatott kérdéskörhöz, XII. Károly svéd királyságának és II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kétoldalú hadtörténelmi vonatkozásait dolgozta fel. Mivel tudta, hogy – saját szavaival – „a szerkezet lejárt”, személyesen adta át elkészült kéziratát a budapesti svéd követnek. Másnap még bevásárolni indult. Nevelt fiának, Markó Sándornak a feljegyzése szerint, erre így emlékezett vissza: „Én nem éreztem, hogy bizonytalanul járok, csak az tűnt fel, hogy nagyon lassan haladok előre.”