Sipos László erdélyi festőművész kiállítása nyílt meg július 15-én a Forrás Galériában. A rendezvény immár a hetedik kiállítása a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza galériájának, része annak a sorozatnak, amely a határon túl élő magyar alkotókat mutatja be. A kiállításokról az intézet könyvsorozatot is készít, így azok, akik nem juthattak el a galériába, a megjelenő albumokban csodálhatják meg Nagy János felvidéki szobrászművész, Vinczeffy  László székelyföldi, Kuti Dénes szovátai, vagy  Erfán Ferenc kárpátaljai festőművész és mások alkotásait.
De, hogy mindez miért fontos, arról Szász Jenővel, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökével beszélgettünk.

– A kutatóintézetet két pillérre építettem – magyarázta az elnök. – Az egyik irány a kutatás, amely az elméleti alapjait teremti meg a munkánknak, a másik terület pedig gyakorlati programok sora, amelyek a hétköznapok valóságává teszik a nemzetstratégiát. És mielőtt megkérdezné, mi ez a valóság, hát csak nézzen körül! Sipos László kiállítása, a határon túli alkotók bemutatása, az erdélyi, felvidéki gondolatok, elképzelések, szándékok és erőfeszítések felkarolása, a szétszakadt szálak összeszövése adják napi tennivalóinkat. Arra törekszünk, hogy a magyarság szétszórt erőforrásait – legyenek szellemi, lelki, vagy anyagi természetűek – hálózattá szervezzük, kiépítsük közöttük a kapcsolatokat, s így hozzuk létre az egységes magyar életet.
– Ha jól értem, itt nem pusztán arról van szó, hogy az olykor elszigeteltségben alkotó, határon túli művészek a rendezvénysorozat, illetve a tárlatokat követő kiadványsorozat révén a teljes magyar közönségnek bemutatkozhatnak, hanem valami többről is.
– Ahogyan az imént, megnyitójában Hoppál Péter államtitkár úr is fogalmazott, tudnunk kell, hogy a határon túli magyar művészeket a magyar művészettörténet nem vette számításba az elmúlt évtizedekben. Így ezek az alkotók szinte hontalanok voltak. Honosítanunk kell őket, fel kell fedeznünk alkotásaikban mindazt, ami az egységes magyar kultúrához kötődik, azt gyarapítja. Hiszen nélkülük nem teljes a magyar művészet. A nemzetegyesítés valósul meg tehát e kiállítások által. És így a Kárpát-medencében létrejövő nemzeti hálózat egy új hazafogalmat is kínál. A Kárpát-haza több mint az anyaország, más, mint a hajdani Magyar Királyság, nem Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a többi magyar terület kultúrájának összege, hanem összmagyar kultúra, egy egységes, nemzeti létezés otthona.  A tizenhárommilliós magyarság ma is a legnagyobb nemzet a Kárpát-medencében, és ez a tény egyfajta küldetést, feladatot is jelent.
– Szavaiból azt veszem ki, hogy a Kárpát-haza fogalma, nem pusztán a magyarság hazája. A nemzet határok fölötti egyesítése nem csupán a magyarság ügye…
– Lényeges kérdést vetett föl. Most az első világháború kitörésének századik évfordulója tájékán már világosan látszik: Trianonnal nemcsak a magyarság veszített, de azok a népek is, akik részei voltak az akkori integrált, átjárható társadalmi közegnek. Persze az is igaz, hogy a struktúra ezer sebből vérzett, mégis az erdélyi románok, a szászok, a szlovákok, a ruszinok és mind a többi nép elvesztette azt a szellemi, kulturális és nem utolsó sorban gazdasági közeget, amiben addig érvényesülni, létezni tudott. Az új államhatárok mögött pedig nem épült föl hasonlóan erős háló. Így nekünk most az a feladatunk, hogy a huszadik század ezernyi tragédiája után létrehozzunk egy olyan hálózatot, ami megoldást kínál az immár száz esztendős problémákra.
– A galéria, a kiadványsorozat mellett milyen konkrétumokban tud testet ölteni a Kárpát-haza koncepció?
– Fontos észrevenni, hogy ez az elképzelés európai eszme. Az európai együttműködés, a regionális együttműködések, a nemzetek, nemzeti közösségek együttműködése révén valósul meg. Európa nem pusztán államok szövetsége, de fontos, hogy a népek, a régiók, a közösségek kapcsolathálója is legyen. És éppen ezért számos olyan projektet kínál az Unió, amelyhez mi is csatlakozhatunk. Amikor az Európai Unió támogatja a határokon átnyúló kapcsolatokat, akkor mi abba a szerencsés helyzetbe kerülünk, hogy a magyar-szlovák együttműködést úgy tudjuk megszervezni, hogy abban mindkét oldalon magyar szervezetek vegyenek részt. Így a magyar-román, magyar-szerb, magyar-horvát együttműködés mind-mind magyar-magyar kapcsolatépítés. Van olyan projektje az Európai Uniónak, amelyben akár tíz különböző ország szervezetei is részt vehetnek. Mi ezt minden további nélkül meg tudjuk valósítani, különösen akkor, ha a nyugati magyarságot is bevonjuk a munkába.  Így valósulhat meg lépésről lépésre a nemzet újbóli egyesítése, a Kárpát-haza fogalmának kiteljesedése.