Kihasználva a lehetőséget, hogy a könyvfesztiváltól eltérően az ünnepi könyvhéten, a Könyvtárellátó standjánál örömmel dedikálta Polgári kultúrpolitika – Eredmények és dilemmák című könyvét L. Simon László, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára, arról faggattuk a kultúrpolitikust, mi a véleménye a könyvszakmában uralkodó aggodalmakról.

Reális-e a helyzetelemzés?
Néhány héttel ezelőtt ugyanis nyílt levelet írt L. Simon Lászlónak Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac szerkesztője, arra kérve a politikust, tegyen valamit a szorongó könyvszakmáért. Az Alexandra megrendült helyzete miatt nagyon sok kiadó szembesült azzal, tarthatatlan állapotok alakultak ki a könyvpiacon. A levélíró még jogszabályokat is javasolt.
Az államtitkár – két dedikálás között – mobiltelefonján kereste meg az interjút, amit a témában adott.
– Annak idején a Magyar Nemzetnek nyilatkozva reagáltam a levélben felvetettekre. Ott elmondtam, hogy a könyvesek nehézségei jórészt, nem kultúrpolitikai kérdések. Van részterület, ami tisztán gazdasági probléma, van, ami inkább az adóhatóságra tartozik, és van olyan kérdés, ami egyszerű jogügylet két vállalkozás között. Ezekhez a kultúrpolitikának nem sok köze van. Mi inkább olyasfélékben tudunk gondolkodni, mint az, hogy a könyvek áfája 27 helyett csak 5 százalékos, amit az elmúlt négy évben kiterjesztettünk a hangoskönyvekre is. Előrelépést jelenthet ezen a területen, ha sikerülne elérni, hogy az e-könyvek áfája is csökkenjen.
– Én úgy érzékelem, hogy a könyvkiadók némelyike – amelyik igencsak tart az Alexandra problémáitól – komolyabb állami beavatkozást igényelne. Felmerült például, hogy az állam vásárolja fel a legnagyobb hazai könyvterjesztőt.
– Politikailag nem érdekünk az Alexandra összeomlása. Felvásárlásán sem gondolkodtunk. Főleg azért nem, mert egyáltalán nem biztos, hogy a most aggodalmaskodó könyvesek helyzetelemzése reális. Így aztán az sem biztos, hogy a megoldási javaslatok valóban a megoldás irányába mutatnak. 

Állami könyvterjesztő?
Miközben a politikus újabb dedikálást kérővel vált néhány szót, beleolvasok a Magyar Nemzetnek adott interjúba. Ott azt nyilatkozta L. Simon László, hogy a szakma által szorgalmazott kötöttár-törvény bevezetésével egyetért, kezdeményezni fogja, hogy ebben a ciklusban a parlament elé kerüljön. De azóta például olyan elképzelést is hallottam, milyen jó lenne, ha a kormányzat létrehozna, egy állami könyvterjesztő vállalatot, amelyik szabályozó hatással lenne a piacra…
–  Azt várják tőlünk, hogy egy bizonytalan piacon teremtsünk stabilitást. Pedig a könyvpiac bizonytalansága semmiféle állami beavatkozással nem kiküszöbölhető.
– Valóban. Nem írhatja elő a kormány, mit és mennyit olvassanak az emberek…
– Azonban az értékek piacra juttatásában sokat segíthetne az állami könyvkereskedelem. Nem elképzelhetetlen, hogy teszünk lépéseket ilyen irányba. Ám abban biztos vagyok, hogy egy esetleges állami könyvesbolthálózat nem fogja megoldani a könyves ipar problémáit.

Alulról szerveződő érdekképviselet
Arany Tamás, a Könyvtárellátó ügyvezető igazgatója ragadja el pár szóra az államtitkárt, majd híradósok állítják mikrofonjuk elé. A nemrég beterjesztett reklámtörvényről faggatják. Néhány perc múlva szinte a félbehagyott mondatot folytatva ül vissza az asztalhoz.
– Mert a könyves szakma gondjai sokkal szélesebbnek tűnnek, annál, semhogy a könyvterjesztés nehézségeire lehetne egyszerűsíteni a kérdést. Igen különös például, és ez az európai gyakorlattól is idegen, hogy két ellenérdekelt fél – adott esetben a kiadók és a terjesztők – egy szakmai szervezetben dolgoznak, miközben a klasszikus irodalmi szervezetek nem érzik feladatuknak a szerzők képviseletét.
– Efféle nehézség bizonyosan jelen van. Épp az imént beszélgettem egyik népszerű írónkkal, a szerzők kiszolgáltatott helyzetéről.
– A szerzői érdekképviselet egyértelműen hiányzik Magyarországról. Abban a nyílt levélben is csupán a kiadók és a terjesztők problémáiról beszélt Szabó Tibor Benjámin, a szerzők csak mellékesen bukkantak föl benne, az olvasókról pedig szó sem esett.  Ahhoz, hogy ez megváltozzon, és hogy a könyvkiadás és a könyvterjesztés problémáiról szóló vitákban a szerzőnek és az olvasónak is jusson hely, alulról szerveződő érdekképviseletekre van szükség. Akkor lesz előrelépés a könyvszakmában, ha ez kialakul. De ennek érdekében az állam keveset tehet.