Tavaly novemberben az Országos Széchényi Könyvtárban tartottak nagyszabású megemlékezést a XX. század elejének egyik meghatározó prózaírójáról, Grazia Deleddáról, akinek munkáságát 1926-ban Nobel-díjjal is elismerték. Deledda a szárd gondolkodásban mélyen gyökerező tradicionalizmus és a századforduló modernizmusa korszakváltása idején testesítette meg az önállóan gondolkodó nőíró típusát. Világirodalmi elismertsége hamar kiemelte a regionális szárd szellemi életből, de ettől nem szűnt meg körülötte soha sem a polémia, mennyire tekinthető szárdnak, olasznak, hagyománytisztelőnek, vagy újítónak.
A budapesti eseményen részt vett Carlo Figari, az Unione Sarda című regionális napilap helyettes főszerkesztője, aki újságíróként azzal vált híressé Olaszországban, hogy az Argentínában élő szárdokról készített televíziós dokumentumfilmet. Figari egy érdekes kezdeményezésről beszélt, mely összekötötte a lapkiadást és a könyveket, és hozzájárult Deledda újrafelfedezéséhez.

- Lapunk 2003-ban alapított egy könyvsorozatot „Az identitás könyvtára” címmel. Ebben százával publikáltunk könyveket, DVD-ket, videóanyagokat, az antropológia, a történelem, az irodalom, a gasztronómia, a turizmus témakörébe tartozó kiadványokat. 2006-ban kísérletet tettünk, hogy újra nyomtathassuk és kiadhassuk Grazia Deledda összes műveit. Ő a legnagyobb szárd író, de a legnagyobbak között van az olasz és az egész európai irodalomban is.
- Nem aggódtak Deledda újrakiadása miatt?
- Nem volt veszélytelen vállalkozás, hiszen el lehet képzelni, minden szárd háztartásban van legalább egy könyv Deleddától. A végeredmény mégis rendkívüli volt. 32 kötetben nyomtatták ki, előbb a regényeit, majd a novelláit, majd a lappal együtt eladtunk belőlük 600 ezer példányt. Ezt azt jelenti, hogy mivel Szardínián 600 ezer család él (ez másfélmillió lakost jelent), gyakorlatilag minden család újból vásárolt Deleddától egy kötetet. Ez azt is mutatja, hogy olyan író, akit most is szeretnek, ismernek, értékelnek, és közel kerül a fiatal olvasókhoz is. A kiadvány elegáns kivitelű volt, mégis mérsékelt áron került forgalomba. Az előszót minden mű elé olyan nők írták, akik járatosak Deledda életművében és általában az olasz irodalomban. Ez az aktualitása, és ez az a munka, amit mi végeztünk, hogy népszerűsítsünk egy olyan írónőt, aki világszínvonalú és soha nem merülhet feledésbe.
- Napjainkban a globalizáció korszakát éljük. Mindazonáltal a kisebbségek minden nemzetiségi, nyelvi, kulturális joggal rendelkezhetnek, mind Magyarországon, mind Olaszországban. Van-e valójában szükség arra napjainkban, hogy ilyen módon megerősítsék a szárd gondolatot?
- Hatalmas probléma ez, amelyről egyre többet vitatkoznak az újságokban, de más médiában is, sőt az internetes társasági oldalakon is. Leginkább a kétnyelvűség okán. Grazia Deledda azonban nem kifejezetten csak szárd írónőként jelenik meg, szárd témákról ír, közege Szardínia, de ugyanakkor modern író, túlmutat a regionalizmus keretein. Szardíniáról szólva egy szigetet, egy tartományt értünk, de ő az egész világról írt, az egyetemes emberiség kérdései foglalkoztatták.
- Kelet-Európában az identitás fontos része a nyelv. És egy író munkássága mindenképpen hozzájárul a nyelv megszilárdulásához, a nyelvi identitás kialakításáéhoz. A szárd vidéken mekkora szerepet játszik a nyelvi önazonosság?
- A kétnyelvűség problémája Szardínián nagyon komoly vita. Nemcsak a szárd nyelv különféle megjelenési formáiról – melyek nyelvjárásilag tartozhatnak a logudoresehez, a campidanesehez, vagy más dialektushoz –, de persze arról is, hogy melyik legyen, melyik lehetne az egységes szárd nyelv alapja. A szárd régióban létezik egyfajta közös szárd nyelv, de gyakorlatilag kivitelezhetetlen lenne iskolákban ezt tanítani. Mindenkinek más és más felfogása van a nyelvről.
- Az Unione Sarda nyilván a közéleti jelenségekre is reagálva indította el „Az identitás könyvtára”sorozatot. Mindezek a viták tehát megjelennek a politikában is?
- Ami a politikát illeti, a függetlenségi gondolat, mely más, mint az autonómiatörekvés, sőt még az úgynevezett „sardismo”, mely az 1920-as években született, mind nagyon töredékesek. Politikai súlya és befolyása csekély, kisszámú támogatója miatt. Ha egyszer mégis megszűnne az egység, lehetetlen lenne találni egy olyan politikai erőt, mely egységesíteni tudná egyfelől az autonomistákat, másfelől a függetlenségpártiakat. Inkább olyan áthidaló megoldást, modern politikát kéne keresni, mely továbbra is feltételez egyfajta autonómiát, ám ugyanakkor olyanfajta regionális politika lenne, mely nagy egészben gondolkodik. Én azt hiszem, ennek fontos része a szárd identitás, annak pedig nélkülözhetetlen szereplője Grazia Deledda.