Hogyan jeleníthet meg egy tudatosan megkomponált kert egy XIX. századi, hangtalanul elmúló női sorsot? Az egymás mellé rendezett növények és kövek hogyan mesélhetnek társadalmi kérdésekről, a századvégi dzsentri bomló világáról, és e világ egy tipikus hősnőjéről: gyorsan röppenő fiatalságról, reményekről és megfeneklett vágyakról? 

Azaz Színekről és évekről?

Erre ad választ Orbán Eszter Kaffka Margit regényének spanyol fordítója, aki – Márton László festőművésszel – kert formájában keltette életre a XIX. századi magyar irodalom egyik legkiválóbb, emblematikus alkotását Balatonfüred nagy múltú, legendás épületének, a Magyar Fordítóháznak a kertéjében.

Kép forrása

A különleges kompozíciós elvek mentén felépített, Metaflóra névre keresztelt kert minden eleme szimbolikus jelentéssel bír, melyek összeolvasásából a regény főhősének, az elszegényedett dzsentrifamília lányának, Pórtelky Magdának az élettörténete rajzolódik ki előttünk: egy csendes passzivitásban elfolyt, determinált női sors.

Az ötlet – nyilatkozta Orbán Eszter egy regionális rádióban adott interjúban – két évvel ezelőtt, a Színek és évek spanyolra fordítását követően fogalmazódott meg benne. A regényben a színeket jelképező virágok és különféle növények kiemelt szerepet játszanak, de a kert az elbeszélés konkrét helyszíne is: Pórtelky Magda kertjében ülve emlékezik vissza saját életére. 

„A kivitelezés fázisában” Eszter a komoly botanikai ismereteiről híres festőművészhez, Márton Lászlóhoz fordult szakmai tanácsért, akit olyannyira fellelkesített az elképzelés, hogy a kert végül kettejük közös munkája lett.

A kertben tehát minden részlet, amellett, hogy szól önmagáról, egy dekódolható történetté összeálló, nagy egész alkotóeleme. Az egyes elemek jelentéséről Orbán Eszter mesélt az említett interjúban.

A kert egyik központi jelképe a Pórtelky Magdát megtestesítő írisz. E tavasszal nyíló, színpompás virág, melynek csodája ugyanakkor alig pár nap alatt véget ér. Épp csak kinyílik, máris hervadásnak indul, hasonlóképp az elbeszélő gyorsan illanó szépségéhez és ambícióihoz. A „magyar Ugar” köves talaján szárba szökkent virág a pusztaság közepette megjelenő reményt sugallja. A korabeli nő tipikus életpályáját, melyben az egyetlen esélyt a házasság jelentette, sokféle – támaszra szoruló, kövekkel és más növényekkel megtámasztott, lágyszárú – növény képezi le. A kert közepén elhelyezett tükörnek kettős jelentése van: e tipikus női attribútum egyúttal az önreflexió jelképe, mely Pórtelky Magda önértelmezésére utal.

A kompozíció „záró szimbóluma” a kertet körülvevő rozsdás vasléc-szerkezet, mely az egyén szabadságát, jobbra törő késztetéseit elfojtó, megrozsdásodott társadalmi struktúrákat jeleníti meg.

Az alkotótáborban – utalt rá Orbán Eszter végezetül, - több, hasonló kert-ötlet körvonalazódik, melyek a későbbiekben akár irodalmi séták állomásai is lehetnek.

https://www.balatonica.hu/article/Megelevenedik-a-regenybeli-kert-a-furedi-Forditohazban