…a betérő vásárló, gondolta egy nap az ifjú pékmester Olaszország Brindisi nevű városkájában, s legott felállított egy újabb polcot apró boltjában, ahol a többitől eltérően nem illatos veknik és egyéb finomságok, hanem könyvek kínálják magukat a környékbelieknek.

Kép forrása

„Kenyér a testnek, könyv a léleknek” – vallja Gianluca Cassiano, ezért elhatározta, hogy pékségét könyvtárfunkcióval bővíti, hogy a friss kenyér mellé bárki ingyen és bérmentve vihessen magával olvasnivalót, vagy akár ő maga is gyarapíthassa a csöppnyi könyvtárat. Így hát már nem csak kenyerek, lepények, sütemények és kétszersültek illata csábítja az arra járókat, hanem mindenféle olvasnivaló is a klasszikusoktól a modern szerzőkig. A Cassiano családban apáról fiúra öröklődik a pékmesterség, s bár arról nem szól a fáma, az elődök miként vélekedtek a könyvekről, az bizonyos, hogy Gianluca az első, aki úgy döntött, nem csupán péktermékeit, hanem olvasás iránti szenvedélyét is megosztja vevőivel, hozzásegítve a kultúra egy szeletkéjéhez azokat is, akik ezt anyagilag nem engedhetik meg maguknak. A kezdeményezés hatalmas sikert aratott, sokan, akik korábban épp csak beugrottak a napi betevőért, most hosszasabban elidőznek, hogy böngésszenek a kiadványok között. Olyanok is akadnak, akik valamiféle úri huncutságnak tartván az olvasást, azelőtt nemigen vettek könyvet a kezükbe, de így, hogy azok „testközelbe” kerültek, ráébrednek, hogy ez a tevékenység akár még szórakoztató, urambocsá! elgondolkodtató is lehet. A cél pedig éppen ez, hogy ne kizárólag a könyvesboltok, könyvtárak szentélyeiben legyen elérhető a szellemi táplálék, ahová sok ember egy életen át be sem teszi a lábát, hanem olyan helyeken is, ahol a mindennapi lótás-futás során is a kezünk ügyébe kerülhet, akár sorban állás közben egy boltban. S talán egyre többen ráébrednek, hogy az olvasás ugyanolyan napi szükséglete a léleknek, mint a kenyér a testnek.