Bartók és a tücsöklagzi

Különleges hangulatú népzenei utazásra hívja a gyerekeket Tapolczai-Zsuráfszky Lilla interaktív mesekönyve, mely – az ismert dalból továbbszőtt mesén keresztül – járja körül a magyar folklór csodálatos világát: a legfontosabb népi hangszerektől kezdve az egyes tájegységeken jellemző dalokig és viseletekig.

A Napraforgó Kiadó gondozásában megjelent kiadvány néhány nappal ezelőtt került a könyvesboltok polcaira.

Kép forrása

A kötetet méltán nevezhetjük hiánypótlónak. Hiszen – míg a hazai könyvpiacon is számos, különböző zenei műfajokat bemutató, gyerekeknek szóló kiadvánnyal találkozhatunk, (a klasszikustól a jazz és rock zenéig), addig – a magyar népzenei kultúra mostanáig nem szerepelt a repertoárban.

Tapolczai-Zsuráfszky Lilla korábban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistájaként munkálkodott a magyar népzene megismertetéséért és népszerűsítéséért. Ezúttal, első könyvében – hasonló célkitűzésekkel – a legkisebb korosztályhoz fordul.

Szerzőtársai: „az író zenészbarátai” mellett a könyv illusztrátora, Kis Anna. A grafikusként most debütáló (pályaelhagyó) építész népi formakincsekben gazdag, színpompás alkotásai egészen sajátos, képi világot teremtenek, mely minden bizonnyal megragadja majd a kicsik képzeletét.

Az autentikus rajzok ráadásul meseszerűségük dacára hiteles másolatai az egyes viseleteknek és hangszereknek.

A mese főhőse a házasodni készülő tücsök, aki sehogy sem talált megfelelő zenekart. „Hogy fogok így táncolni?” – kesergett. Mire barátai, az erdei madarak ígéretet tettek: megtanulnak zenélni az esküvőig. A bölcs bagoly tanácsára első útjuk Bartók Bélához vezetett. Hogy aztán a híres zeneszerzőtől kapott térképpel és füzettel felvértezve végigbarangolják Magyarország neves tájait.

Útjuk hat állomáson át – Rábaköztől Palócföldön át Sárközig – vezetett, és az állomások mindegyikén egy-egy új hangszerrel találkozhattak. A hangszerek rajzain elrejtett nyomógombok segítségével, így csendülnek fel egymás után a különféle dallamok: a cimbalom, a duda, a citera, a furulya, a tekerő és a tambura.

És miközben a madarak végigjárták a helyszíneket, a hangszereken túl, sok-sok izgalmas látványosságra és helyi népszokásra akadtak: gyönyörű népviseletekre, táncmulatságokra, izgalmas építményekre, de megkóstolhatták a híres szatmári szilvalekvárt is, és ihattak a hortobágyi gémeskút vizéből.

A tücsök és a szúnyoglány esküvőjére végül tehát összeállt a zenekar, és hatalmas mulatság kerekedett. A vendégek sorában pedig még maga Bartók Béla is feltűnt – híres fonográfja társaságában.

A kötet utolsó oldala még egy meglepetést tartogat: a korábban hallott dallamok újra megszólalnak, ezúttal énekelt változatban: a szerző, Tapolczai-Zsuráfszky Lilla előadásában.