Elsősorban költeményeik és a forradalmat támogató lírai munkásságuk, kiáltvánnyá nemesedett verseik miatt állnak a magyar szabadságharcok története középpontjában. Alakjuk mai ábrázolásánál homályosabbra állítódott előzmény- és oldaltörténetük, s az utókor, s annak emlékezetpolitikája a néplélekkel egy rezgésszámra hangolva dúdolja újra és újra költeményeiket. Petőfi Sándor és Tamási Lajos forradalmaink költőiként szerepelnek a Hét Krajcár Kiadó által gondozott és Benke László által írt Szabadság, hadd nézzünk szemedbe eddig kétkötetes kiadványaiban.

Kép forrása

Az idei Petőfi 200 emlékév kapcsán hetente találkozhat a publikum a költő életének és munkásságának számos részlete feldolgozásával, írásban, rádió- és tévéműsorokban, internetes felületeken, színpadi- és irodalomtörténeti előadásokon, valamint hamarosan mozifilmen is. Ehhez a programsorhoz kapcsolódik a Hét Krajcár Kiadó, mely vállalat Benke László, a Móricz-díjas és Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetettjének fenti idézett könyvével indított sorozatot. Az első két részben először Petőfi Sándor, majd az 1956-os forradalom lírai hőse, Tamási Lajos költő a főszereplő.

Petőfivel mondhatnánk könnyű dolgunk van, hiszen már kisiskolás korunkban vagy talán már az ovitól fogva is jó szívvel gondolunk rá. Pedig akkor még – és vélhetően felnőttségünkben sem – gondoltunk a költő magyar lírát jelentősen megreformáló, új, dinamikus irányokat kijelölő szerepére, csupán például a Nemzeti dal kirobbanó erejű, hadba hívó energiájában merültünk el. A szerző Petőfi esetében egy tiszta álomra fókuszál, mely álomban a magyarok azon vágya rajzolódik ki, ami egyértelműen a hétköznapi és tágabb, emelkedettebb értelemben vett szabadságot célozza. Az irodalomtörténeti kötetben a nemzeti ügyért kiáltó költő művei, alakjáról szóló történetek és hivatásába kódolt elbukásának szomorú epizódja is benne van. A kiadói ajánlóban így fogalmaznak egy ponton: „Egy gondolat bánt engemet: ágyban párnák közt halni meg! (...) S holttestemen át fújó paripák száguldjanak kivívott diadalra...” Volt egy álom. Petőfi Sándor minden népnek, minden embernek szabadságot álmodott. S hozzá pacsirtaszót! Az egész világnak, minden hazának és nemzetnek világszabadságot álmodott. Az álom meghalt, a költő meghalt az álomért, s az álom tovább él nemzetében.