Elsősorban költeményeik és a forradalmat támogató lírai munkásságuk, kiáltvánnyá nemesedett verseik miatt állnak a magyar szabadságharcok története középpontjában. Alakjuk mai ábrázolásánál homályosabbra állítódott előzmény- és oldaltörténetük, s az utókor, s annak emlékezetpolitikája a néplélekkel egy rezgésszámra hangolva dúdolja újra és újra költeményeiket. Petőfi Sándor és Tamási Lajos forradalmaink költőiként szerepelnek a Hét Krajcár Kiadó által gondozott és Benke László által írt Szabadság, hadd nézzünk szemedbe eddig kétkötetes kiadványaiban.

Kép forrása

Az idei Petőfi 200 emlékév kapcsán – amikor is Tamási Lajos születésének 100 évfordulóján – gyakran találkozhat a publikum e két költő életének és munkásságának számos részlete feldolgozásával, többfele médiumban, művészeti műsorban, előadáson. Ehhez a programsorhoz kapcsolódik a Hét Krajcár Kiadó, mely vállalat Benke László, a Móricz-díjas és Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetettjének fenti idézett könyvével indított sorozatot. Az első két részben először Petőfi Sándor, majd az 1956-os forradalom lírai hőse, Tamási Lajos költő a főszereplő.

Tamási Lajos költő – hasonlóan a rendszerváltás előtti és utáni antikommunista, avagy ellenzéki, avagy demokratikus politikai, társadalomtudományi és művészeti platformok által pozitív megítéléssel illetett Rajk Lászlóhoz és Nagy Imréhez – komoly kommunista pártmúlttal rendelkezett. Természetesen őt alapvetően az 1956-os forradalomról írt verseiről (azon belül is a Piros a vér a pesti utcán-ról) tevékenységéről tiszteli ma az utókor. És bár azt olvashatjuk róla, hogy „1948-ban pártmunkásként a Belügyminisztériumba került, ahol a közigazgatás területén dolgozott, majd 1950-ben, a Rajk-per után eltanácsolták, így került az Írószövetség pártszervezetéhez”, munkásságát, költészete jelentőségét tekintve a rendszerváltáshoz közeledve és azon túlhaladva is a demokratikus modern magyar közéletért harcoló lírikusok közé sorolják. Benke László is, mint kortársa és korábbi eszmetörténeti társa állított össze róla komolyabb, Petőfi alakjával több szempontból is egybeolvasztott alakjáról mementót a Szabadság, hadd nézzünk szemedbe második részében. Erről a kiadói ajánlóban így írnak: „Ötvenhatban Tamási Lajos a vérengző zsarnokok szemébe vágta: "Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek." Szuronyok hegyén 33 évig haldokolt a magyar álom, '89-ben egy kicsit újra reménykedtünk. Petőfi 200. születésnapján Tamási éppen 100 éves. Ha jól figyeljük az élet hangjait a pesti körutakon, a mélyből véges végig halljuk: "Holtunkban már ki győz le minket?" Petőfit lovak taposták el, Tamásit és minden áldozatot, jelképesen vagy valóságosan, tankok.”