Négy nő – négy sors

Mán-Várhegyi Réka Vázlat valami máshoz című új, a könyvhéten is szereplő könyve négy különböző nőről szól. Így Magdiról, akinek dührohamai vannak, Ágiról, az influenszerről, akinek tízezer követője van, Györgyiről, akinek férje politikus és Anikóról, az íróról, aki talán a szerző alteregója. A könyvről egy viszonylag hosszú interjú készült a konyv7.hu-n.

Kép forrása

Kifejezetten csattanós, ütős interjú készült Mán-Várhegyi Rékával, a Vázlat valami máshoz című friss kötete kapcsán. Több téma, így az írást előkészítő szociológiai tanulmányok és életlátás, a dokumentarista és fikciós regények közötti különbségek, az írói narratívába való belebonyolódás, továbbá a kor- és társadalomkritika is szóba került az interjú során. Az író elárulta, hogy szociografikus érzékenysége az adott szakon való tanulásból is fakad, ahol megtanulta, hogy egy-egy tanulmányt, vizsgálatot sokkal jobban lehet elkészíteni, ha abban vannak interjúk is, melyek a méréseknél sokkal árnyaltabb képet adnak az adott társadalmi réteg, csoport helyzetéről.

Mán-Várhegyi Réka kiemelte, hogy a fentiek figyelembevételével az eredeti és a kitalált személyek szerepeltetése egy adott történetben mindig izgalmas feladat, de ezek írói megformázása is nagy hangsúllyal szerepel, hiszen esetében is hosszú volt az út odáig, hogy a korábbi tanulmányokhoz készített szocio-interjúkból végül regény, novella születhessen.

A szerző új könyvében négy női sorsot mutat be, a dramaturgia alapján saját, első szám egyszemélyes narratívában. Ennek felépítése, írása során – ahogy bevallotta – személyes átalakulások, hatások érték, ami nem könnyítette meg a dolgát, szinte egyfajta írásterápiává alakult így az alkotó folyamat. A Vázlat valami máshoz című novellás könyv kapcsán a riporter arról is kérdezte a szerzőt, hogy miért volt fontos számára a kor- és társadalomkritika, melyre így felelt az író: „Nem törekedtem rá, hogy társadalomkritikát fogalmazzak meg. Ahogy arra korábban utaltam, a társadalomra, annak aktuális működésére, szereplőinek típusaira, viselkedésmintáira stb. vonatkozó gondolatok a szövegben inkább járulékosak. Ha ezzel kapcsolatban bármit is üzenni szeretnék, vagy valamilyen irányba terelni igyekeznék az olvasót, az inkább a fent említett együttérzés.”