250 javaslat magyar történelmi filmre címmel jelent meg egy sajátságos merítést felmutató kötet, melynek szerzője Deák-Sárosi László költő, filmesztéta a Mandínernek adott interjút nemrég, ebből a beszélgetésből szemlézünk most.

Kép forrása

A címet magyarázandó a szerző egy nyugatról érkező és már régóta tartó nyomásról beszélt. Mint fogalmazott: „Az emberek személyes és nemzeti önazonosságát akarják megtörni világszerte, de Németországban és Magyarországon különösen.” Ennek okai között megemlíti, hogy meglátása szerint Magyarország Európa lelki erőtartaléka, majd hozzátette, hogy a ránk irányuló nyugati agymosás a művészet számos területén megnyilvánul, a film területén pedig különösen erősen.

Deák-Sárosi László kötete céljának azt a kritikát jelölte meg, mellyel a rendszerváltás óta elkészült történelmi filmeket illetni szándékozik. Mint sorolta: „történelmi játékfilmből évente 4-5 készült a rendszerváltás óta, összesen kb. 120, de a leforgatott és vászonra került művek többségét jómagam és szerzőtársaim nem tartjuk megfelelő minőségűnek. Magától értetődő, hogy miért kellenek a hiteles történelmi filmek, de úgy látszik, nem lehet eleget hangsúlyozni: a nemzeti és személyes önismeret, illetve az identitás sikerek és tanulságos kudarcok révén való megerősítése miatt.”

A szerző azzal is érvelt, hogy a hazai történelmi filmtermésről nem csak úgy általánosságban beszél, hanem minden egyes darabról tanulmányokat, elemzéseket készített és publikált. Tulajdonképpen most megjelent kötete ezek alapján állt össze. Lelkes szándékát jelzi, hogy Deák-Sárosi László kiáltványnak nevezi könyvét, hiszen az a magyar filmkészítők, mecénások számára gyakorlati tanácsokat tartalmaz.