A Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-termében mutatták be A szabadság városai, Poznań és Budapest, 1956 című könyvet. A kötet szerzői: Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának alelnöke, Rafał Reczek történész, a poznańi Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója, Rafał Kościański, a poznańi Nemzeti Emlékezet Intézete archívumának vezetője és Stanisław Roman Jankowiak történész, a poznańi Adam Mickiewicz egyetem professzora.

Kép forrása

Az igényes kiadású könyv először magyar nyelven jelent meg, s rövidesen kézbe foghatják a lengyel olvasók a saját nyelvükön kiadott változatot is. A számos fényképpel és térképpel is dokumentált, több mint 460 oldalas kiadványban hatalmas mennyiségű tényanyag olvasható olyan, mindeddig kevésbé szokványos megközelítésekből, mint például, hogy a CIA, a nyugati sajtó vagy éppen a nyugati értelmiség miképpen reagált a történtekre.

– Csak a poznańi eseményekről rendelkezésre álló titkosszolgálati anyagok kitesznek 13 tonnát – érzékeltette Rafał Kościański a kommunista szolgálatok hihetetlen túlbuzgóságát. – Amikor kitört 1956 júniusában a poznani munkásfelkelés, a hatalom úgy tett, mintha meg lennének lepődve, pedig tudták, mi készül, csak bagatellizálták az emberek elégedetlenségét – összegezte kutatásait Kościański. Minden munkahelyen voltak beépített, belbiztonsági egységek, ezek tevékenységét a történészek eddig még nem dolgozták fel – tette hozzá.

Kościański a hatalomnak a felkelésre adott, elvakult reagálásai közül kiemelte Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök hírhedt beszédét (1956. június 29-én, pénteken reggel fél nyolckor hangzott el a poznańi rádióban – a szerk.), melyben a politikus azzal fenyegetőzött: „Levágjuk azt a kezet, amelyet a népköztársaság ellen emelnek!” A munkások erre válaszként az egyik felvonuláson demonstratívan eldugták a kezüket.

– Ha a diktatúra megzavarodottságát érezték, könnyen fegyvert ragadtak a polgárok – így vonta meg a párhuzamot a két esemény között Máthé Áron, aki szerint 1956 üzenete mindkét országban az volt, hogy az emberek a saját életüket akarták élni.

Rafał Reczek és Máthé Áron is kiemelte, hogy a történtek feltárásakor a legmegrendítőbb a diktatúrák gyermek- és fiatalkorú áldozataival szembesülni. A történészek egyaránt méltatták a Poznańban életét vesztett 13 éves lengyel fiú, Romek Strzałkowski és a Kádár pribékei által „éppen a Tanácsköztársaság évfordulójára időzítve, eleven emberáldozatként kivégzett” Mansfeld Péter emlékét.