2022 sok más mellett több irodalmi, művészeti nagyság évfordulós, jubileumi esztendeje is. A Petőfi 100 és Kerouac 100 mellett Pier Paolo Pasolini 100-at is ebben az évben ünnepeljük. Az olasz filmrendezőről, aki nem mellesleg lírai és prózai művek zseniális alkotója volt, emlékezett meg a 1749.hu.

Kép forrása

Lengyel Zoltán, zenész, fordító, színházi munkatárs Pier Paolo evangéliuma címmel közölt írást Pasolini születésének 100 évfordulója alkalmából. Az 1922-ben született és 1975-ben elhunyt alkotó hazánkban valóban inkább toronymagasan húzós filmjei miatt vált ismertté, költészetét és prózai műveit kevesebben ismerik. A 1749.hu-n megjelent esszé keményen indul: a szerző párhuzamot von Pasolini Máté evangéliuma rendezésének egy különleges motívuma és rendkívül durva körülmények között bekövetkezett halála között. Mint írja, Pasolini édesanyját állította az evangéliumi témájú filmben a fia szenvedéseit és haláltusáját végignéző anya, azaz Mária szerepére, melyben egyetlen szót sem kellett szülőjének mondania, néma szerep volt. Ezután 11 év múlva Pasolnini-t bestiális módon megkínozták és megölték, anyja hat évvel élte túl őt. Lengyel tovább boncolgatja tanulmányában a párhuzamot, megjelenik a bűn fogalma, mely Pasolini művészetének jelentős részét és halálát is meghatározta. („Máté evangélista vámszedő volt, mielőtt Krisztus tanítványául szegődött. Mária alakja a katolikus dogmatikában kultúránk egyik legkártékonyabb babonájának és téveszméjének, a szüzesség kultuszának lett megtestesítője.”)  

Az esszéíró idézi a rendezőt, aki így írt a forgatás nehézségeiről: „…ahol valaha Szodoma és Gomorra állt, most nagy ipari létesítmények vannak, de a statiszták problémája valóban majdnem megoldhatatlan, ugyanis, mondom, a zsidók használhatatlanok. Látod, az arabok arcán egyáltalán nem hagyott nyomot Krisztus prédikációja. Kereszténység előtti, pogány arcok, közömbösek, vidámak, állatiak.” Ezzel talán azt szerette volna érzékeltetni az író, hogy Pasolini mennyire plasztikusan, a lehető leghétköznapibb módon ábrázolta még egy jegyzetben is az általa tapasztaltakat.

Költészete ennél sokkal emelkedettebb volt, prózája ugyanakkor már hasonlított a fenti stílushoz, például Olaj című vaskos regénye naturális és obszcén leírásoktól hemzseg, mondhatni céltalanul, provokatív módon. A tanulmányban továbbra is a Máté evangéliuma vonatkozásában, árnyékában fejti ki álláspontját a költő-rendező munkássága visszatérő témáira. Úgy véli, Pasolini rájött, hogy a krisztusi szeretet nem érzelem, amit az egyházi tanítás is így oktat. Mindez azért különös, mert az olasz alkotóról minden elmondható, csak az nem, hogy mélyen vallásos ember volt.