Kép forrása
Kissé ironikus megjegyzés, de simán elképzelhető, hogy ha Demeter Szilárd nem nyilatkozza híres-hírhedt interjújában, hogy „Parti Nagy Lajos szarokat ír”, akkor nem terelődött volna ekkora közfigyelem az íróra. Biztos jópáran voltak, akik felkapták fejüket a PIM első embere vitriolos beszólására, és egyből kíváncsiak lettek, hogy ugyan már, mit is írt (olyan „szart”) ez a Lajos, már megnézem van-e régi vagy új könyve a boltban.
És van. Az Árnyékporocska másként is kapott segítséget, mégpedig úgy, hogy Kner Piroska receptkollekciójával egybefűzve látott napvilágot. Ez pedig olyasmi megoldás, mint az underground könnyűzenei színtéren, ahol split-nek hívják az olyan kiadványt, ahol két, egymáshoz némileg vagy annál jobban összeillő alkotó(brigád) egy-egy rövidebb lélegzetvételű zenei anyagát helyezik el egy korongra, gondolom én, a vaskosság elérése okán.
Parti Nagy Lajos kisregénye ennél is bonyolultabb utalás és szerkezet, hiszen a receptkönyv szerzője az a Kner Piroska, aki a múlt század eleji legendás Kner Nyomdát működtető családhoz tartozott, és akinek levelezéséből az író – ahogy ő definiálta – féltényprózát írt. A kötet tehát kettős funkcióval, kettős tartalommal és kettős céllal íródott. Egyfelől „emlékmondatokat” olvashatunk Kner Piroska életből, másfelől magától Piroskától tudhatjuk meg a múlt század eleji korszak háziasszonyainak kedvvel készített finomságainak receptjeit.Ez pedig már trend, s ebből a trendből meg is említhetjük a Petőfi Irodalmi Múzeum pár éve kiadott, igen patinás, Nyelv babérral című kettős kötetét, melyben írók, költők és általuk kultivált ételek, étkezéssel kapcsolatos történetek és főleg receptek kaptak helyet. Szóval Parti Nagy és Demeter mégis egy platformon áll…