Életének 88. évében meghalt Wilbur Smith dél-afrikai író. Az 1933-ban Zambiában (akkori nevén Észak-Rodéziában) született író nevéhez számos, Afrikában játszódóhihetetlenül sikeres kalandregény fűződik, több könyvét meg is filmesítették, egyebek között Burning Shore (magyarul: Lángoló part) című, hatalmas sikerű bestsellerét. Harmincöt regénye több mint 120 millió példányban kelt el.

Kép forrása

Másféléves korában elkapta a maláriát és az orvosok szerint, ha túléli, az agya is sérülhet. Túlélte, és ahogy felnőtt, édesanyja hatására szinte mániákus olvasó lett. 

Anyja ízlése széleskörű volt, kalandregényeket is szívesen olvasott, amiket a fiatal Wilbur szinte falt. A lenyűgöző természet, amiben felnevelkedett, összhangban ezekkel a kalandozásokkal a képzelet világában intenzíven tudatosították benne az őt körülvevő környezetet: a vadvilágot, a hatalmas nyílt tereket, a szabadságot az ország átkalandozásához, és a politikai feszültségeket is. 

A vágy, hogy írjon, először akkor mutatkozott meg, amikor fiatalember korában elkötelezte magát az újságírás mellett, azzal a céllal, hogy folyamatosan tudósíthassa a világot dél Afrika gyorsan változó társadalmi helyzetéről. Merev, viktoriánus apjának, aki életében egy könyvet sem olvasott, más tervei voltak fiával. „Ne légy bolond” - mondta – „Éhen fogsz halni. Menj és keress egy rendes állást.” Így Wilbur vonakodva bár, de adóellenőr lett. 

Első házassága 24 évesen - túlságosan fiatalon - válással végződött. Hogy enyhítse a fájdalmát annak az életszakasznak, amire később mint élete legfájóbb pontjára emlékezett, Wilbur elkezdett regényeket írni. Sikerült elmenekülnie az élet és a munka valósága elől, belemerülni szereplőinek életébe és azok életének színhelyeibe. Egy olyan világban találta magát, ahol mindent ő irányíthatott. Így, miközben még mindig a Salisbury Inland Örökségi Hivatalának vezetőjeként dolgozott, éjjel írt, napközben pedig távol tartotta az álmosságot és az unalmat, ekkor írta meg az Amikor az oroszlán zabál-t. 

A könyv gyorsan elnyerte a Reader's Digest díját feszes tempója és ellenállhatatlan atmoszférája révén. Miután eladták a filmjogokat, Wilbur rájött, hogy már nyugodtan építheti tovább karrierjét mint regényíró. 

Hosszú sikertörténettel a háta mögött, Wilbur élete a dolgozz-keményen-játssz-keményen bölcsességen alapult. Amikor írt, nem tett semmi mást reggeltől estig 8 órán keresztül, csak dolgozott. Minden új regényét februárban kezdte. A siker első fellobbanása, Amikor az oroszlán zabál c. regénye megadta neki, ami után már régóta vágyott - szabadságot, hogy a mindennapi irodai ügyektől mentesen írjon és időt, hogy fejlessze képességeit.  

Sok időt töltött azzal, hogy Afrikában utazgatott. Hatvanas éveiben már odafigyelt étrendjére, leszokott a dohányzásról, jó kondiban volt. Elég jól ahhoz - mondta -, hogy addig írjon, amíg lesznek történetek, amiket elmondhat.