Közép-Európai harc az önrendelkezésért

Tavaly adta ki és a most szeptember végén megrendezett „Az egyházak és a közép-európai átmenet” című kétnapos konferencián újra fókuszba állították Kiss Gy. Csaba, Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész és Mészáros Andor történész közös könyvét. A Visegrád – Közös emlékezet? című kiadvány három évszám, 1956, 1968 és 1989 mentén elemzi az antikommunista ellenzék működését.


Kép forrása

A Szent Adalbert Közép- és Kelet Európa Kutatásáért Alapítvány által kiadott Visegrád – Közös emlékezet? című könyv nemcsak a magyar, hanem a térség, a volt „keleti blokk” országaiban végbement folyamatokra fókuszál. A téma eddig kevéssé került terítékre, mondhatni fehér folt volt a közép-kelet-európai rendszerváltást megelőző évek históriás krónikáiban. Jelesül, hogy milyen kapcsolatban álltak a történelmi, katolikus és protestáns egyházak és a különféle társadalmi rétegek, csoportok és az illegalitásban működő antikommunista ellenzék.

Az összefoglaló kötetben hét tanulmányban olvashatunk arról, hogy miként alakult ez az eddig közismertnek nem mondható nexus. Pavel Sasanka esszéjében arról ír, hogy miként élték meg a lengyelek 1956-ot, milyen fordulatot hozott Lengyelországban az az ősz. Juraj Marusiak az 1956 magyar forradalom Csehszlovákiára gyakorolt hatását fejtegeti. Oldrich Túma a híres prágai tavaszról emlékezik, míg Peter Kása Dominik Tatarka 1968-as lázadására hívja fel a figyelmet írásában. A kötet szerkesztője, Kiss Gy. Csaba magyar írók és a prágai és pozsonyi tavasz kapcsolatát boncolgatja. A másik szerkesztő, Mészáros Andor pedig a fenti idézett három történelmi évszámról, mint az emlékezet tereiről ad közre tanulmányt. A kötetben szerepel még Boguslav Bakula „A közép-kelet európai emlékezet közös és eltérő arcai” című dolgozata is.

A kötet előszavában a két szerkesztő többek között így fogalmaz: „1956-ban, 1968-ban, 1980-ban és 1989-ben Közép-Európa nemzetei kísérletet tettek arra, hogy kitörjenek ebből a rendszerből, hogy életüket az ideológiák helyett ismét a valóságra alapozva szervezhessék újra, a nemzeti öntudatuk, az önbecsülésük, önrendelkezésük szerint.”