Na persze, könnyű nekem, aki ott él, ahol Petőfi Sándor és Jókai Mór beugrottak egy esküvőre, hogy tanúskodjanak. Szilágyi Márton A magyar romantika ikercsillagai - Petőfi Sándor és Jókai Mór című könyve egy ennél jóval nagyobb merítés. A 19. század második felének két legjelentősebb irodalmi alakjának együttállásáról szóló kötet igazi irodalomtörténeti csemege.

Kép forrása

Mindig hálás téma két író, költő barátsága felől megközelíteni azok életútját, művészettörténetben elfoglalt helyét. Szilágyi Márton A magyar romantika ikercsillagai - Petőfi Sándor és Jókai Mór című könyve is ilyen hálás munka, s ahogy már megszokhattuk a kötet szerkesztőjétől, összegzései mindig rendkívül alaposak, ahogy volt ez például Arany Jánosról, Kazinczy Ferencről, Csokonai Vitéz Mihályról vagy akár Edmund Burke munkásságáról szóló kötetek esetében. Az pedig ugyancsak alap, hogy Szilágyi fő területe a 19. századi magyar irodalom, melyet ezúttal a két vezéregyéniség, a líra és a próza két csúcsa mentén mutat be. 
A tanulmánykönyv egyrészt abból indul ki, hogy Petőfi és Jókai barátok voltak, illetve különválasztva olvashatunk a költő és az író életének legaktívabb korszakairól, melyek meghatározták az utókor számára jelentőségüket. A magyar romantika ikercsillagai nagyon találó cím, hiszen a két alkotó pályafutása egészen Petőfi haláláig futott szinte párhuzamosan, egymást ismerve, elismerve, támogatva, illetve a barátságból fakadóan rendszeresen töltöttek együtt időt, duóban és családjaik, ismerőseik körében is. 
Szilágyi könyve többszörös rétegződésű, abban nemcsak a két géniusz kapcsolata, közös története, de a 19. századi magyar irodalmi, művészeti és közélet is bemutatásra kerül, illetve újabb adalékokat, történeteket, adatokat ismerhetünk meg a lánglelkű költő, szabadságharcos és klasszikus magyar regényeket megalkotó író életéből. A kiadó is erre helyezi a hangsúlyt, amikor többek között így ajánlja a kötetet: „A jelen kötet monografikus igényű tanulmánygyűjtemény, amely a két író társadalmi státuszának módosulását és karrierstratégiáját egymás tükrében, azonos szempontrendszer alapján értelmezi, s ennek ismeretében próbálja meg a szépirodalmi művek kiválasztott csoportjának poétikai elemzését is elvégezni.”