Hyeonseo Lee a mai Orwell-rajongók jelenleg legnagyobb ikonja. Ez a kortárs író ugyanis szinte élő-egyenesben közvetítette szabadulását, és saját élete feldolgozásával alkotott dokumentumregényt az észak-koreai terrorállamról, illetve az onnan való szökés kálváriájáról. A lány hét névvel című kötet egy minden képzeletet felülmúló brutalitást ábrázol, ráadásul egy gyermek szemével.

Kép forrása

Számunkra, közép-kelet európaiak számára valahol még mindig traumaszerű érzés egy-egy történet felidézése, mely az elnyomó államban való életet jelentette, jelenti az adott ember számára. Minden magyar családnak vannak ilyen történetei, mindenki hallott már arról, hogy a kommunista pártvezetés miként roncsolta szét a civilizációt az emberek személyes kapcsolataiban is, miként alázta szét a magyar hagyományokon alapuló mindennapokat, valamiféle szovjet típusú börtönállam szabályai szerint. Ezért is pengethet meg érzelmi húrokat a most ajánlott könyv, ezért találhat a magyar olvasóknál gyors megértésre a lány hét névvel című könyv szerzője. 
Hyeonseo Lee egy igazi hős, aki gyerekként szökött meg a világ talán legdurvább terrorállamából. A lány Észak-Korea és Kína határán lévő településen élt, így az ott lévő folyó másik partjára, egy általa ismert határőr segítségével jutott a szabadabb életet adó Kínába. Ott tíz évig élt különféle álneveken, majd Dél-Koreába ment, hogy onnan segítse Észak-Koreába maradt családját, és másokat, azok menekülését. 
A könyv legerősebb részei azok a fejezetek, amikor Lee az egy nagy koncentrációs táborrá torzult észak-koreai rendszerről mesél, ahol a gyerekek számára is kötelező a nyilvános kivégzések megtekintése, ahol milliók számára kirótt az obligát éhezés, ahol az elsőszámú vezető iránt maradéktalannak kell lennie az imádatnak, ahol az önmagukra és társaikra is vonatkozó kötelező feljelentés rendszeres szertartása mind-mind a hétköznapok velejárója. A regény ekként dokumentumregény, mely – ahogy egy másik műfajnál említeni szokták – nem sokat bíz a fantáziára. Az 1980-ban született szerző jelenleg az egyik dél-koreai minisztériumban dolgozik, hogy ott kamatoztassa kínai nyelvtudását és az észak-koreai diktatúrában szerzett tapasztalatait, ismereteit. Újságírói, írói munkássága mellett a két Korea szétszakított családjainak egyesítéséért is végez különféle feladatokat.