Ki az a bátor, aki a magyar irodalmi klasszikusok egyik legismertebb műve után azzal azonos címmel nevezi el új kötetét? Máris mondom: Pál Sándor Attila. A Rokonok című novelláskötet a szerző negyedik kiadványa, melyben szürreális, pszichedelikus felütéssel mesél a lehető leghétköznapibb figurák életéről, valahogy úgy, ahogy Móricz, a magyar tényregény megalkotója sose tette volna.

Kép forrása

A Rokonok című új novelláskötetet virtuális bemutatóján a szerző többek között azzal indokolta a könyvben szereplő történetek kialakulását, hogy néprajzkutató feleségét sokat kísérte egy időben munkája során, amikor is sok idős emberekkel beszélgettek. A 20. század viharait, különböző történéseit megélt emberek elbeszélései inspirálták Pál Sándor Attilát, ahogy mesélte az említett bemutatón. 
A szerző külön kiemelte, hogy a novellafűzérben olvasható történetek számára egyértelműen abból az igényből fakadtak, hogy meg akarta érteni nagyszüleinek, szüleinek nemzedékét, akik a szocializmusban élték le életük egy jelentős részét, illetve fiatalságát. 
A novellák mindegyikének van egy vissza-visszatérő motívuma, mégpedig a kizökkentés, mely fordulópont nyomán az epizódokban szereplők élete gyökeresen megváltozik, esetenként úgy, hogy 180 fokos fordulatot vesz, vagy úgy, hogy a szereplők helyet cserélnek. A szürreális, pszichedelikus históriák meseszerűségére utal a rendkívül ötletes borító, ahol a kötet szerkesztői még egy utalás tettek az irodalomtörténet irányába és az Óz, a nagy varázsló című meséből kölcsönöztek két figurát (de a bádogembert bizonyára), hogy azt egy jellegzetesen magyar falvédő hímzésábrázolásba fogalmazzák.