Igényes irodalom helyett kizárólag női írók, rasszhigiénia helyett nemhigiénia… Szintet lépett az elmebaj, derül ki a The Guardianben cikkéből, amely egyebek mellett elmondja, hogy egy kutatás szerint a top10 női bestsellerszerző könyveit főként nők olvassák, és csak 19% a férfi olvasók aránya. Ezzel szemben a top10 férfi bestsellerszerző esetében az olvasótábor sokkal megosztottabb: az ő könyveiket 55%-ban férfiak, 45%-ban nők olvassák. A kérdés tehát az, hogyan lehetne arra motiválni az embereket, hogy több női szerző könyvét vegyék meg? Egy skót könyvkereskedő, Rachel Wood azt találta ki, hogy nyit egy olyan üzletet, ahol csak nők könyveit lehet majd kapni.

Kép forrása

Persze Rachel Wood azon is elmélkedhetne, hogyan lehetne arra motiválni az embereket, hogy több vak, süket, gyermekkorú, nagypapa, szőke, esetleg kecskesajtkedvelő szerző könyvét vegyék meg? Nyithatna boltot, amelyben kizárólag kikeresztelkedett svéd unitáriusok könyveit kínálják vagy mondjuk olyat, amelyben csak olyan könyveket árulnak, aminek kéziratát a szerző leette fagylalttal. Kétségtelen azonban, hogy kutatás nem látott napvilágot, amelyből megtudhatjuk, hogy a lúdtalpas szerzők műveit hány lúdtalpas olvassa és hány nem-lúdtalpas, így nem is lehet tudományos alapra fektetni az üzletnyitáshoz kapcsolódó marketinget. 
A híradásokból mindenesetre kiderül, hogy Wood ügyes reklámcsináló. Boltja, a Rare Birds Books augusztus 6-án fog megnyitni Edinburghban. A tulajdonos pedig máris nyilatkozott üzletpolitikájáról, amellyel támogatni akarja a női írókat és a női nézőpont megjelenését. A The Sunday Postnak azt mondta, már az egyetemen feltűnt neki, hogy az olvasmánylistákon a férfi szerzők dominálnak, és szerinte éppen ezért a világot alapvetően még mindig a férfiak szemüvegén keresztül szemléljük. 
Sok más sajnos nem tűnt föl neki, pedig például az irodalomban fontos szempont a minőség. Hogy Wood a nőkérdésre fókuszált azt az is bizonyítja, hogy először egy könyvklubot indított, amelyben hónapról hónapra egy-egy kortárs női író regényét olvasták a résztvevők. A Rare Birds Book Club állítólag nagyon sikeres lett, bár a vásárlók 97%-a nő volt. 
A tulajdonos azonban most abban reménykedik, hogy az új üzletbe, ahol személyesen lehet vásárolni, betérnek majd a férfiakat is. Mondhatnánk, hogy a remény hal meg utoljára, Wood nem tanult könyvklubjának nyilvánvaló kudarcából, nem vette észre, hogy lehetséges olvasóinak kereken a felét kirekeszti, mi azonban tanulhatunk Wood ostobaságából: üzletet és ideológiát akkor sem jó összekeverni, ha a feminista média egekbe emeli a kezdeményezést.