Edward Lear angol költő több, eddig ismeretlen verse került elő egy magángyűjteményből.

Kép forrása

A költeményeket a Nottinghami Egyetem doktori hallgatója, Amy Wilcockson fedezte fel a British Libraryben. Wilcockson kéziratok olvasása közben bukkant rá néhány oldalra, amelyeket Lear egy ifjú angol hölgynek írt. Az angol hölgy, Mary Theresa Mundella, egy liberális politikus, Anthony John Mundella lánya a neki küldött leveleket átadta unokahúgának, Lady Dorothea Charnwoodnak.
Wilcockson felidézte, hogy a The Last of the Octopods című költeményt olvasva hangosan nevetett, mert annyira viccesnek találta. Még jobban megörült, amikor felfedezte a költemény alatt a szerző nevét. Mikor utánanézett, hamar kiderült, hogy Learnek ezek a kéziratai soha nem jelentek meg.
Az egyetem szerint jelentős leletről van szól, az írások között szerepel továbbá egy limerick, amely egy bicikliző öregúrról szól, egy másik költemény és számos levél. A kézirat a Charnwood Autograph Collection elnevezésű gyűjteményből került elő. Az írásokat most digitalizálják a British Libraryben.
A költő és grafikus Edward Lear (1812-1888) az angol nonszensz versek egyik legjelentősebb alkotója. Írásait maga illusztrálta és dallamokat is szerzett költeményeihez. Angliában őt tekintik a limerick versforma egyik legfontosabb elterjesztőjének.
A limerick kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az első sor „Volt egyszer...” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy második sor szab határt. A limerick rímképlete: aabba, a bb sorok mindig rövidebbek. Ritmusa általában jambikus, de sokszor szöktetett jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel. A versformát Franciaországból hozták be a 18. század elején a brit szigetekre visszaérkező ír utazók. Szokás volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész társaság rávágta a refrént: „Jöjjön el, várja Limerick!”. Az ír város lett a versforma névadója.