Nem olyan régen szállt fel a hír, hogy a Honresfield-ház rég elveszettnek hitt könyvtára előkerült, és több aukciósház közreműködésével készülnek elárverezni az értékesebbnél értékesebbnek gondolt műveket. Félve, hogy a kincset érő kéziratok, mint oly sok hasonló a múltban, ismét magánkézbe kerülnek, több brit intézmény elképesztő akcióba kezdett, hogy közös erővel megmentsék az országnak a műveket. 

Kép forrása

Az angliai Honresfield ház magánkönyvtárának tételeit még a tizenkilencedik században kezdték el gyűjteni, ám a ház vérvonala megszakadt a huszadik század közepén, így a könyvtár, a maga több mint ötszáz tételével - köztük tele elképesztő irodalmi kincsekkel - sokáig elveszettnek tűnt. Most azonban ismét előkerült a nagyszerű gyűjtemény, és ha már előkerült, rögtön el is árverezik őket, nem kis kikiáltási árakról indulva. Az érintett tételek között olyan ereklyék találhatóak, mint néhány első kiadású Jane Austin mű, a Don Quijote 1620-ban kiadott példánya, több Dickens darab, valamint majdnem harminc különböző, „rendkívül ritkának” titulált Emily Bronte verskézirat, például az Üvöltő Szelek első kiadása is, amelyet az aukciósház 200-300 ezer fontra taksál. Sajnos azonban pont az ilyen elképesztő értékkel bíró magánkönyvtárak azok, amelyek az elárverezésük után egy újabb nagytőkés irodalomszerető zárt magánkönyvtárába vándorolnak, a kulturális közintézmények legnagyobb bánatára. Ezúttal azonban elképzelhető, hogy ez másképp lesz, hála egy intézménycsoportnak, amely nem mindennapi összefogásra készül. A British Library, a Bronte Parsonage Museum és még jó pár kulturális intézmény ugyanis úgy döntött, hogy egyesítik erejüket, és a közösségi finanszírozást és segítségül hívva, megpróbálnak felépíteni egy nagyjából tizenötmillió fontos tőkét, amivel aztán megvásárolhatják az egész Honresfield könyvtárat, benne a hatalmas értékű kéziratokkal. Az intézmények célja, hogy az országban tartsák a relikviákat, valamint, hogy azok relatíve elérhetőek maradjanak a nagyközönség számára is. Ilyen fajta összefogásra még nem nagyon volt példa a korábbiakban, amire egyrészről magyarázat lehet az is, hogy ezúttal tényleg rendkívül fontos tételekről van szó, valamint az is, hogy a magánkönyvtárak által „elnyelt” irodalmi kincsek száma már átlépett egy lélektani határt, ezzel cselekvésre ösztönözve az intézményeket. Akárhogy is legyen, reméljük, hogy az összefogás eléri a célját, a nagy értékű kincsek, pedig elérhetővé válnak majd minden érdeklődő számára a jövőben. 

Forrás