Amikor egy heavy metal énekes életrajzi könyvének az a címe, hogy Vallomás, akkor nem is kell a műfaj rajongójának lenni ahhoz, hogy tudjuk, bőven van mit bevallani. Rob Halford már húsz éve is ikonikus alakja volt a színtérnek, a Judas Priest énekese toronymagasan a brit vonal legnagyobbja, könyve pedig természetesen kötelező darab a ’Priest és Halford fanoknak. Az énekes pedig nagyon rafinált volt, hiszen memoárjában tulajdonképpen majdnem minden róla keringő pletykát megerősít, talán csak egyet, a pornózást nem.

Kép forrása

És a nagy kérdés végigkíséri a Vallomás című kötetet: hogyan gyónhat alattvalóinak egy fémisten? Mert Rob Halfordot nem kisebb jelzővel illették bandája a Judas Priest élén aratott sikerei miatt, mint hogy Metal God. Az avatott rajongók, vagy akár az átlagnál kissé jobban értesültek azért jól tudják, hogy a popkultúra az a forradalom, mely időről-időre bizony felfalja gyermekeit. Rob Halford kötete is pontosan erről szól. 

A kiadói ajánló úgy jellemzi a könyvet, hogy az egy balhé leírás gyűjtemény, egy olyan kronológiai sorrendet is figyelembe vevő memoár, melyben egymást érik a szexszel, drogokkal, piával, rendőrségi ügyekkel teli sztorik. A kötet persze Birmingham elővárosában, a szülőhelyről indul, ahol a Halford először színészként próbálkozik, de hamar beszippantja a 60-as évek rocksztárjainak világa és különféle helyi zenekarokban próbálja ki magát. Toronymagas szopránja gyorsan vitte előre a pályán, 1973-ban már a Judas Priestben tag, melyben kisebb szünetet leszámítva mai napig trónol. A memoár persze erről a zenekarról is szól, de zömében inkább Rob Halford magánéletét mutatja be. A minden szempontból különc metal-énekes remek dalszerzői, szövegírói munkássága mellett színpadi öltözködéséről is vall a visszaemlékezésben, elárulja, hogy miként kerültek rá azok a bizonyos, addig csak kevesek vagy egyáltalán senki által sem használt szegecsekkel borított bőrcuccok, amik aztán egyre jobban elterjedtek a műfaj rajongói körében. Halford nem szégyenlős, bár néha nagyon úgy tűnik, hogy korábban az volt, de ezúttal merészen és részletesen mesél már tinédzser korában megtapasztalt homoszexualitásáról, az ebből fakadó és drog- és alkoholfogyasztásba torkolló frusztrációjáról, rendszeres depressziójáról, rendőrségi balhéiról. A meleg-téma különösen érdekes annak fényében, hogy azt Halford tulajdonképpen mintegy 25 éven át titkolta, hogy azzal ne ártson zenekaráról kialakult imidzsének, de érdekesség, hogy amikor 1998-ban egy MTV-interjú során bevallotta, hogy meleg, a rajongók egyáltalán nem fordultak el tőle és a bandától. Halford külön kitér kötetében szólóprojektjeiről szóló éveire, illetve a filmiparban való ténykedésére, melynek során különféle mellékszerepeket vállal néha. 

Összegezve elmondhatjuk, hogy a Vallomás nem egy a sok rock-életrajzi kötet közül, Rob Halford élete sok szempontból remek és tanulságos, és főleg igaz, no meg bizarr mese egy meleg fémisten tündökléséről.