Hitler óta tudjuk: nem biztos, hogy az a jó, amit sokan megszavaznak. Így némi kétséggel hangomban ajánlom Szederkényi Olga Irodalmi popikonok című antológiáját, melyben azokról a szerzőkről és híres műveikről ad számot, melyeket az elmúlt századokban, s száz évben rongyosra olvasott a közönség. 

Kép forrása

Csócsálom a borítón olvasható kifejezést: irodalmi popikon. Nem is tudom, hogy mifelénk most kinek adnám nagy hirtelen ezt a jelzőt, hogy ne legyen belőle sértődés. Kire mondhatjuk Magyarországon, hogy irodalmi popikon? József Attila? Ady Endre? Nagy László? Pilinszky János? Vagy a kortársaknál: Háy János? Lackfi János? Balla Zsófia? Netán Kötter Tamás vagy Grecsó Krisztián? Valószínűleg igen. Szederkényi Olga ennél nagyobbat merített Irodalmi popikonok című könyvével, melyben tulajdonképpen úgynevezett páros- avagy ikerinterjúkat találunk, beszélgetéseket sikeres, népszerű szerzőkkel vagy műveiket boncolgató elemzőkkel. A kiadói ajánló is arra hajaz, hogy az irodalom, melynek nyúlványa és okozata a könyvkereskedelem, kissé hasonló a könnyűzenei, avagy popiparhoz: ha valami művészileg jó, az nem zárja ki azt, hogy az népszerű is legyen, sőt. 

Az író Shakespeare-től Agatha Christie-n át szemezget a világ- és a magyar irodalom sztárjainak tablójáról, egészen Szabó Magdáig, Gárdonyi Gézáig, Rejtő Jenőig, Molnár Ferencig, hogy csak néhány példát említsek. Az eredetileg újságíró Szederkényi ezúttal azt vizsgálja kötetében, hogy miért váltak az adott írók, költők művei időtállóvá, mindörökre értékessé, és minden korok olvasói számára letehetetlenné, illetve újra meg újra be- és elfogadottá. A könyvben arról is szó van, hogy az irodalmi nagyságok csúcsteljesítményei piaci tekintetben is figyelemre méltók, a bestsellerek azok a művek, melyek a világ minden pontján nyereségessé teszik a könyvkereskedelmet, ami valljuk be, nem egy utolsó szempont.