Hatvanöt éve nyilvánították szeptember 8-át az írástudatlanság elleni küzdelem világnapjává. A modern, jóléti társadalmakban, a legtöbbek számára magától értetődő az írni-olvasni tudás képessége. Ezért a mindennapok sodrásában valószínűleg ritkán gondolunk arra, hogy ez a „világokat megnyitó képesség”, még korántsem magától értetődő minden ember számára. 

Kép forrása

„Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet.” Az idézet George R.R. Martin amerikai írótól származik, és szeptember 8-án – az analfabetizmus elleni küzdelem nemzetközi napján - a gondolat különös jelentőséget, illetve mélyebb értelmet nyer. 
Az UNESCO 1965-ös, Teheránban megtartott kongresszusán szeptember 8-át az analfabetizmus elleni küzdelem nemzetközi napjává nyilvánította. Az UNESCO ezen a napon, évről-évre kitüntetéssel jutalmazza azon szervezeteket, melyek kiemelkedően sokat tettek az írástudatlanság leküzdéséért.
A Földünkön jelenleg 20% körül mozog az írástudatlan emberek aránya. A legsúlyosabban továbbra is Afrika, Ázsia és Dél-Amerika érintett, míg Európa - 4-5% körüli aránnyal – élen jár a probléma orvoslásában.
A világ népei ma több ezer nyelvet beszélnek, ám ezek közül mindössze két-háromszáz rendelkezik írásbeliséggel (a természeti népeket nem tekinthetjük analfabétáknak). Az analfabetizmusnak három fokozatát különböztethetjük meg: elsődleges analfabétának nevezi a szakirodalom azokat az embereket, akik soha nem tanultak meg írni-olvasni, a másodlagos kategóriába sorolja azokat, akik valaha birtokában voltak e tudásnak, de gyakorlat híján elfelejtették, míg a harmadlagos, azaz funkcionális analfabetizmus a súlyos szövegértési nehézségekkel küzdő emberekre vonatkozik. A nemzetközi felmérések arra figyelmeztetnek, hogy ez utóbbi szinte valamennyi fejlett országban súlyos problémát jelent (egy megdöbbentő adat szerint az általános iskolát végzetteknek mintegy harmada ide sorolható). 
Ma Magyarországon 100-200 ezerre becsülik az írástudatlanok arányát. Az adat persze csak hozzávetőleges, mindössze azt mutatja meg, hogy ennyire tehető a legfeljebb egy osztályt végzett honfitársaink száma.
Az analfabetizmus sokszoros munkaerő-piaci hátrányt jelent, vagy akár úgy is mondhatjuk, hogy minimálisra csökkenti a munkához jutás esélyeit, társadalmi szinten pedig a gazdasági fejlődés legfőbb gátja. Az olvasás képessége ugyanakkor több mint gazdaságilag, számadatokkal mérhető haszon, sőt, több az információszerzés képességénél is. 
Bizonyára sokan egyetértenek a fenti idézettel, ami az olvasást, mint az ember egyik legfőbb örömforrását definiálja. Egy jó könyv olvasása utazás, kaland. Az olvasás jó esetben, végigkíséri egész életünket, az első meséktől kezdődően. A betűk révén világok tárulnak fel az olvasó ember előtt. Ezért bízzunk benne, hogy egyszer eljön az idő, amikor az olvasás kalandja valóban minden ember számára magától értetődővé válik.