Fontos-e a mai ember számára a romantika, a nagybetűs szerelmet körülölelő és megalapozó idilli környezet, a varázslatos hangulat, a szenvedélyekre ható egyéb részletek? Nos, úgy tűnik, hogy a válasz igen, Mörk Leonóra A herceg és a lányka című története pedig egy bűbájos, bár nem váratlan csavarral festi le két különböző kor közel hasonló érzelmi felfokozottságát egy ikertörténeten keresztül.

Kép forrása

A történet első részében, úgyse hinnénk el, de egy ósdi floppy lemez (fiatalok kedvéért: a 90-es évek második felének, illetve az ezredfordulónak közkedvelt adathordozója) a kiindulópont, melyen Nóri, a budapesti tinédzser egy rejtélyes üzenetet kap, melyet első körben még le se tud olvasni, mivel floppy-t 2019-ben már nem fogadnak be az újkori számítógépek. A kalandok tehát először is amolyan technológia jellegűek, de Nóri elszánt és sikerül „kinyitni” a floppy titkát, mely egy regény kéziratát rejti. Innentől felpörögnek az események, Nórinak Berlinbe kell utaznia, hogy megtudja, ki is volt az apja. A kötet második része a regény eredete, vagyis az a történet, melyben egy herceg és egy fiatal lány között szerelem szövődik, s melyről Beethoven külön tételt fogalmazott meg kottái között. A zenemű, a romantikus szerelmi szál és Nóri szülőkeresése, mint három különböző történet fonódik egybe, hogy kortárs romantikus utazás, rejtélyes családhistória, zenetörténet és életfilozófia váltsa egymást a szerző könyvében. Mörk Leonóra kilencedik regénye hasonló a korábbiakhoz, mindig fontos a kultúrtörténeti, illetve tudományos vonatkozás és a szenvedélyek mindig nagy szerepet kapnak a történetben. A cselekmény, miként ez a mostani is, áradó érzelmekkel, legendákkal és kultúrtörténeti adalékoktól hemzseg, természetesen az olvasó legnagyobb gyönyörűségére.