Házhoz mennek a pofonért a férfiak Mirtse Zsuzsa Lovagkór című kötete esetében, hiszen a kiadó is csak úgy jellemzi a novellagyűjteményt, hogy az „szemtelen könyv, hímsovinisztáknak, plüssmacsóknak nem ajánlott”. Mindezt még azzal toldanám meg, hogy a szerző alaposan feltérképezte, szétröntgenezte, átvilágította, agyondiagnosztizálta és végül úgy en bloc kiselejtezte a férfinemet. Mentségére legyen mondva, hogy tette mindezt alapos férfiismerettel, csípős humorral és átgondolt empátiával.

Kép forrása

A Jankovics Marcell szecessziós hangulatú tusrajzaival feldobott Lovagkór című könyv kifejezetten üdítő olvasmány, még annak ellenére is, hogy az abban felvonultatott férfi kategóriák közül többen is felismertem magam, és a nevetés mellett azért éreztem, hogy szépen ki lettem preparálva egy kiállításon, mint kilőtt vaddisznó. Mirtse Zsuzsa, aki író, költő, szerkesztő és jelentős irodalmi, zsurnalisztikai és kultúrtörténeti múlttal rendelkezik, különös hangulatú meséi, jellegzetes versei, ökológiai tematikájú munkái mellett a felnőtteknek szóló hol pikáns, hol frappáns mesékben és zanzákban nyilvánul meg a fontos dolgokról. Ilyen fontos dolog a férfi is, ráadásul Zsuzsa nagyon érti (vagy érteni véli), hogy mitől válik a férfilény olyanná, amilyen. Maróan kritikus megfogalmazásai nem bántók, csupán durván éles tükrök, melyekben az ember könnyen magára ismerhet. A novellák majd mindegyikében a férfi aktuális társaként szólal meg a szerző, aki így élete részévé válva, belé- és mellé bújva mindent tud róla. 
Címkézhetnénk Mirtse Zsuzsát azzal, hogy nekünk férfiaknak ő lett akkor a nevelőanyánk, aki egy szigorú és szadista pszichológusként analizál bennünket, és hogy mindez milyen mélységesen megalázó ránk nézve, de ne nyavalyogjunk uraim, ez van, ilyenek vagyunk. Egy hasonlót nőkről azért el tudnék viselni Onagy Zoltántól, na ott aztán ugyancsak lenne ne mulass, meg sírás és fogcsikorgatás.