Száz éve jelent meg Kosztolányi Dezső Kenyér és bor című kötete
Kosztolányi Dezső a Nyugatban Ady mellett a legtöbb verset megjelentető költőnk, aki éppen Ady ellenében próbálta magát megfogalmazni: a forma tökéletesítése, a „versformába zárkózás” lírikusi útját választotta, tudatosan építve írói programját, a ma száz éve megjelent Kenyér és Bor című kötetet a költő útkeresése jellemzi.
Kép forrása
Kosztolányi Dezső a Kenyér és Bor című, huszonkilenc versből álló művét Horvát Henriknek, „művésznek és barátnak” ajánlotta, aki az 1904 ̶ 1918 közötti korszak magyar lírájának jelentős műveit egy német antológia számára lefordította. A Kenyér és bor egy Kosztolányi Dezső életművében fontos szerepet betöltő verssel, a Boldog, szomorú dallal kezdődik. A férfi életének elégedettséggel és játékos-ironikus, sokszor négy szótagos rímekkel elősorolt összegzése hirtelen átvált a címben is jelzett ellentétébe. Kenyér és bor ugyan van, de „nincs meg a kincs”. A pontos felsorolás, a leltár, a létösszegző vers sajátja. A hangütés keresetlen, őszinte, Nemes Nagy Ágnes megállapítása szerint: „A Boldog, szomorú dal az a pillanat Kosztolányi életében, amikor visszatekint a húszéves mására, a kezdő Kosztolányira, és ezt az életdarabot emeli be költészetébe”.
A nosztalgikus visszarévedés csaknem valamennyi kötetbeli vers sajátja, azonban a vallomásos beszédmód mellett a fájdalmasan dekadens kitárulkozás új szereplíra és tárgyiasuló beszédmód felé viszi el a versgyűjteményt. Néhány versnél, mint a Boldog, szomorú dal, a Csáth Géza halálára és a Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben személyesebb, a vallomásos jelleg fokozottabb.
A poétikus helyzet adott: a magánszférából kitekintő lírai beszélő nem tehet mást, a belvilág felé fordul, mivel „a magyar a nagyvilágnak/ árvája” (Rapszódia). A sortörések és a rímek versszervező helyzetben a töredezettség benyomását keltik. A trianoni tragédia ugyanúgy, mint az író-barát rokon, Csáth Géza elvesztése tompa rezignációban oldódik fel.
"Síró Hungáriánk ma porba fekszik árván,
fölötte az átok, mint fekete szivárvány,
gyászt bontogat.
…
Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.
De én, jaj, itt vagyok a fényben hitetlen,
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.
(Csáth Gézának)"
Kép forrása
Kosztolányi Dezső a Kenyér és Bor című, huszonkilenc versből álló művét Horvát Henriknek, „művésznek és barátnak” ajánlotta, aki az 1904 ̶ 1918 közötti korszak magyar lírájának jelentős műveit egy német antológia számára lefordította. A Kenyér és bor egy Kosztolányi Dezső életművében fontos szerepet betöltő verssel, a Boldog, szomorú dallal kezdődik. A férfi életének elégedettséggel és játékos-ironikus, sokszor négy szótagos rímekkel elősorolt összegzése hirtelen átvált a címben is jelzett ellentétébe. Kenyér és bor ugyan van, de „nincs meg a kincs”. A pontos felsorolás, a leltár, a létösszegző vers sajátja. A hangütés keresetlen, őszinte, Nemes Nagy Ágnes megállapítása szerint: „A Boldog, szomorú dal az a pillanat Kosztolányi életében, amikor visszatekint a húszéves mására, a kezdő Kosztolányira, és ezt az életdarabot emeli be költészetébe”.
A nosztalgikus visszarévedés csaknem valamennyi kötetbeli vers sajátja, azonban a vallomásos beszédmód mellett a fájdalmasan dekadens kitárulkozás új szereplíra és tárgyiasuló beszédmód felé viszi el a versgyűjteményt. Néhány versnél, mint a Boldog, szomorú dal, a Csáth Géza halálára és a Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben személyesebb, a vallomásos jelleg fokozottabb.
A poétikus helyzet adott: a magánszférából kitekintő lírai beszélő nem tehet mást, a belvilág felé fordul, mivel „a magyar a nagyvilágnak/ árvája” (Rapszódia). A sortörések és a rímek versszervező helyzetben a töredezettség benyomását keltik. A trianoni tragédia ugyanúgy, mint az író-barát rokon, Csáth Géza elvesztése tompa rezignációban oldódik fel.
"Síró Hungáriánk ma porba fekszik árván,
fölötte az átok, mint fekete szivárvány,
gyászt bontogat.
…
Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak,
ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
az éj felé.
De én, jaj, itt vagyok a fényben hitetlen,
feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
az életé.
(Csáth Gézának)"
Egypercesek
Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig