Fellini, Antonioni, Moravia és Jancsó után most itt van Kötter Tamás, aki, ha nem is filmen, de regényben (abból is több novelláskötet után az elsőben) megfogalmazza, hogy miért széngáz Magyarországon is az elitizálódás, avagy az elit maga. Szól a jelen középosztálybeli elitjének tragikomédiájáról és arról, hogy miért olyan kiüresedett az a szűk, társadalmi réteg, melyre minden átlagember vágyódva tekint. Az IKEA, vasárnap című regény egy korszak foltos alsónadrágja, egy olyan kiteregetett szennyes, melynek bűze tulajdonképpen a rendszerváltás óta facsarja az orrunkat.

Kép forrása

Az a helyzet Kötter Tamás IKEA, vasárnap című regényével, hogy olyan jól írta meg a szerző, hogy annak minden oldala, mint film pereg le a szemünk előtt. A magyar felsőbürger kasztról, a középosztályról van szó, arról a felső tízezer alatt néhány centivel lejjebb, de a társadalom zöme fölött méterekkel élőkről, akik az amerikai mintájára meg tudták valósítani a magyar álmot. Jókait idézve „szegény gazdagok” ők, akik a kiégés minden nyavalyájával küzdenek a munkában, illetve az üzleti és magánéletben egyaránt. Már mindent elértek, már mindent felfaltak, már mindent megvettek, már mindenkit megkaptak, már mindent le is sajnáltak és most nem tudják, hogy hova feljebb. 
A két negyvenes ügyvéd pokolbéli bús napjairól szóló történet ugyanakkor semmi különösen ismeretlent, féltett kulisszatitkot nem árul el, csupán pörgősen, lendületesen meséli el a felső-középosztály nyűgét-nyavalyáját. A regény egyértelmű hőse Károly, aki ügyvédkollégájával együtt keresi a kiutat a megunt feleség, cserélgetett szeretők, huncut seftelések, lenyúlások, rendszeres költekezések, luxusutak és az idegesítően egyhangúvá dermedt céltalanság labirintusából. Kötter korábbi novelláskötetei alapján máris jelentősre nőtt rajongótábora ezúttal sem csalódik az íróban, hozza a szokottat. A kötetről a hajonaplo.ma-nak adott interjúban többek között ezt mondta a szerző: „A regény valójában a középosztályhoz szól, azon belül is azokhoz, akikben van elég erő, elszántság és irónia ahhoz, hogy szembenézzen a saját problémáikkal, kicsinységeikkel.”