Alapkérdés: lehet mitológiákat lapozni? S ami „a” mitológia, az vajon melyik…? Kelta? Óind? Kirgiz? Vagy hát mindegyik is?
Aranyló kötet, kellő súlyt adva a mitológia fogalmának, kellő tiszteletet a hősöknek, áldozatoknak, korszakos dicsfény-övezte szereplőknek. Nagy vörös oldalakon még nagyobb címbetűk, „nyugatias” eleganciával. Átmenet a szakkönyv, az impozáns ajándék és a kézikönyvek súlyos polcán álldogáló albumok között. Sajátlagos műfaji kategória, hisz nemcsak ismeretterjesztő szakkönyvtári tétel, vagy lexikai melléklet egy nagyobb munka méltatlanul nem hivatkozható bevezetőjéhez, de éppen mert kilenc szerző munkája, akik, ha tematikus vagy földrésznyi fejezetnek gazdái is, nem szerzői mivoltukban lényegesek, hanem az összkép arányosságaiban. 

Kép forrása

A mitológia nagykönyve című kiadvány (HVG könyvek, szerkesztette Szöllős Péter. Budapest, 2019., 355 oldal) hét fejezetben (és kies függelékben) kínálja azt, amit tudunk. Léteznek kelta mitológiák, görög istenek, afrikai kultuszok, ázsiai mesék, keleti világképet, amerikai indián teremtésmítoszok, akár külön kötetekben is, de mindezeket egyben látni, lexikon-szerűen használni, összehasonlító módon tapasztalni még igen kevésszer volt szerencsénk. A kötet, s grafikai anyaga elsődlegesen, de szerkezetbe szedett tudásrétegei fejezetenként is lenyűgöző pompájúak. 
A civilizációk rendszere, a „nagy kultúrák”, mítoszok és élő vallások örökség-anyaga és az életvilág-hitek végtelen sokszínűsége nemcsak látványos táblázatokkal, kies képekkel, formalizáltan is lexikai anyaggal gazdag, de tipográfiai rétegei, betűtípusai, jelkép-tengere, szín-kavalkádja is ügyesen és szervesen illeszkedik a mitológiai tudások gazdag világához. Gaia és a csillagos égbolt méltó kettőse, az olümposzi istenek, Pandóra, Zeusz, Hadész, s a többiek az első száz oldalon regnálnak, ezt követik az ókori Róma kultuszai, majd Észak-Európa, Ázsia, az amerikai kontinens, az ókori Egyiptom és Afrika után Óceánia is bekerül a körképbe, mely ugyancsak ritka az efféle kézikönyvekben. További mítoszok (a Kék Emberek, Roland, Lorerei, balti istenek, Hunor és Magor, kirgiz eposz, tibeti teremtéstörténet, brazil, kínai, indiai, chilei és más mitikus világok) már csak egy rövidebb függelékbe fértek bele, de a magyarul is megjelent művek jegyzéke ugyancsak lexikai funkciót ad ennek a kötetnek. A fejezetenkénti összefoglaló, forrásközlés, tónusokkal kiemelt jelentéstartalmak rendszere pedig épp azt teszi lehetővé, hogy ne valami könyvtári polcon savanyodó-porosodó nagykönyv-funkcióban maradjon e kötet, hanem az értéktudat része, napi lapozó, irodalmi forráskiegészítő, vagy éppen cáfolat legyen: „Nincs ott semmi zord durvaság, csupán fület gyönyörködtető, mézédes zene”, ahogyan Bran, a legendás ír hős a túlvilági paradicsomról hallott csábító útbaigazítást…
Az istenek és emberek világa így egy kötetben kínálkozik elénk, ahogyan a mitológiák szinte mindig kínálják is a mézédes zenék keresését, vagy a rátalálás valamelyest esélyét.