Maga a kötet (folyóirat, ha formára tán évkönyv is, 2017–2018, egybeszerkesztve kétszer négy szám, 745 oldalon, Mundus Novus kiadó, felelős szerkesztő Biernaczky Szilárd, Budapest, 2019) akkora és oly tartalomszínes, hogy bármit kiemelni belőle megokolt sértés a többi ellen… De kell, mégis fontos, mert egyúttal ünnepel is. 

Kép forrása

Az előző kötet Bodrogi Tibor emlékére ajánlott összeállítás volt, ebben most Róheim Géza 125. évfordulójára, Biernaczky János születése 100. évfordulójára, és Hoppál Mihály születése 75. évfordulójára készült a szerzőköri és tematikus hangolódás is. Vannak angyalok, dzsinnek, kincsek, Róheim Géza csuvas mesetípus-katalógusa, afrikai sziklaképek feltárása Biernaczky Jánostól, a Hsziung-Nuk régészeti kutatása Mongóliában, mongol lóvágás szertartása, hagyományos kereskedelem Fekete-Afrikában, Torday Emil tárgyi gyűjteménye és katalógusai, egyszóval minden angyalok és dzsinnek össze-diszciplinálódnak itt.

A nyolc fejezetből – mivel sok évtized óta „hiánycikk az önálló etnológiai fórum, és még a szakkutatók sem sokszor méltatták sok figyelemre kollégáik munkásságát”, mint erre az előhangot megformáló Voigt Vilmos figyelmeztet – ma már szinte előtolakszik a szaktudások rétegzettsége: meglátszik, hogy a korábbi Afrika-kutatást is felülíró új trendek az elmúlt egy évszázadban mind a terepmunka, mind a klasszikusok magyarra fordításai, filmek, konferenciák, oktatási trendek mellett és ezek dacára sem jelenhettek meg önálló etnológiai folyóirat formájában. S bár az utóbbi évtizedekben a társadalomtudományok nagyon is átalakultak, az új paradigmák szinte „ásatási” eredményekként bukkantak fel, egészen új szövegfilológia, mítosz- és rítus-elmélet fogalmazódott meg, amelyek lassan átírják az afrikanisztika folklorisztikai, az etnológia tudásterületi, s mindezek földrajzi paradigmáit. 
Itt azonban, e négy számot is magába fogadó kötetben szerencsésen egyben van klasszikus szövegközlés, reflexió, életmű-értékelés és kutatói látlelet, forráskritika és recenzió megannyi tudástérről. Az Ethnologia címlapján virul: „multidiszciplináris szaktudományi” folyóirat. Ez pedig bizalom-igényes állítás – melyre a kötet rá is szolgál. Ez is, előzménye is. Lássuk majd a sokadik évfolyamot…!