Tisza Kata fiatalkora ellenére elképesztően gazdag, tartalmas és fordulatos életúttal rendelkezik, úgy karrier, mint magánélet szempontjából. Irodalmi kifejezőerejét ötvözte pszichológiai szaktudásával s így született: a MOST. – Túlélő leszel, nem áldozat pszichoprózai írása.

Kép forrása

A szerző életútkutatásnak nevezi, amit csinál. Egyik fontos megfigyelése az, hogy az életút végén, az emberi kapcsolataik minősége az, ami a leginkább számít, ugyanakkor legközelebbi kapcsolatainkban is sokszor rengeteg a megalkuvás, a hazugság, a szégyen. Esettanulmányaiban kevés az olyan életút, ahol ne derült volna ki valamilyen súlyos titok vagy elhallgatás, ami egy egész családot betegített meg, akár generációkon keresztül. Épp ezért úgy vélekedik, hogy mindezt hangosan és minél szelesebb körben kell elmondania, úgy, hogy ne csak egy tudományterület képviselői hallják meg. 
A könyv témája az egyik legpregnánsabb probléma a párkapcsolat kérdéskörén belül: a bántalmazó kapcsolatról esik szó itt, a lehető legrészletesebben kifejtve azt. Bántalmazó kapcsolat alatt természetesen nem csak a fizikai abúzust érti, hanem minden olyan emberi kapcsolódást, ahol az egyik (vagy éppen mindkét) felet bármily nemű sérelem éri, legyen az akár verbális, lelki, szellemi jellegű. A nagyívű - kis híján ötszáz oldalas - kötet hét fejezete egy fajta fejlődési ívet is felajzol. Az első rész (Bevezetés a megküzdésbe) a probléma felismeréséről szól, és arról, hogy miként lehet ráhangolódni a szabadulás vágyára, a döntésre, hogy véget vetünk egy mérgező élethelyzetnek. 
A folytatásban a szerző részletesen ismerteti az érzelmi bántalmazás különféle formáit, bemutatja azokat a társadalmi kontextusokat, amelyek melegágyai lehetnek a bántalmazásnak, ír az egyenrangúság fontosságáról, valamint a szabad identitás megéléséhez vezető utakról. Ehhez a szerző az önismeretet jelöli meg, mint legfontosabb készséget, melynek igazi hozadéka az önvédelem lesz. A túlélés kulcsa pedig, hogy a bántalmazott emberekben bekapcsol ez az életösztön azáltal, hogy megismerik önmagukat, felfedezik identitásukat és jobban megértik a velük történteket. Bizonyos értelemben egyfajta kiszorulás, elmagányosodás is kísérheti ezt a folyamatot, amit a kezdeti nehézségek ellenére nem szabad feladni. Minél tisztábban rálát valaki, annál kevésbé akar játszmákkal élni és annál inkább szűkül a kör, amin belül komfortosan érzi magát. Később a megmaradó kapcsolatai sokkal autentikusabbak lesznek, hiszen lesz egy szabad identitása, amibe méltósággal bele tud kapaszkodni. Csak ez képes megteremteni azt a belső stabilitást.
Az utolsó két fejezet témája a válás: egyrészt olvashatunk a válásról, mint „társadalmi stigma”, másrészt pedig a válás utáni újrakezdésről, a rehabilitációról. A szerző a szakmai fejtegetéseket nagy empátiával megírt ok-okozati magyarázatokkal, megrendítően őszinte személyes történetekkel egészíti ki.