Hetvenkét évesen tragikus hirtelenséggel elhunyt Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a versmondás és az amatőr színjátszás egyik legjelesebb képviselője.

Kép forrása

A Radnóti-, Csokonai- és Bessenyei-díjjal kitüntetett közművelődési és kulturális szakértő, rendező, szerkesztő több szakmai és társadalmi szervezet vezetőjeként elvitathatatlan érdemeket szerzett az amatőr művészeti ágak kibontakozásában, a hazai és Kárpát-medencei tehetségkutatásban és tehetséggondozásban.
Alapítója volt a Magyar Versmondók Egyesületének, a Magyar Szín-Játékos Szövetségnek, az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek, életre hívója és kuratóriumi elnöke a Latinovits Emlékmű Alapítványnak és főszerkesztője a Versmondó című, negyedévente megjelenő szakmai folyóiratnak.
Nevéhez fűződik a Neszmélyi Vershajó és elődje, a balatonszemesi és a bajai versmondó tábor létrehozása, a Regösök húrján vers- és prózamondó verseny gondozása, szervezése, számos diák- és amatőr színjátszó találkozó megálmodása és fejlesztése, a Bujtor István Filmfesztivál elindítása, a Latinovits versmondó találkozó megalapítása és szervezése, a Ki viszi át a szerelmet díj megalapítása. Számos versenyen volt a szakmai zsűri tagja.
Az elmúlt években tevékenyen bekapcsolódott olyan európai uniós oktatási és közművelődési projektekbe, mint a hazai és határon túli testvériskolai programok, az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek kistérségi megteremtése vagy a színházi nevelés kísérleti programjai, valamint segített hét megyei, illetve regionális NépmesePont létrehozásában.
Gyémánttengelyen címmel 2018-ban jelent meg életrajzi kötete, amelyben a vele és róla készült interjúk, portrék, elemző írások olvashatók.
Kiss László 1947. június 5-én született Budapesten. 1973-ban népművelés- könyvtáros szakképesítést szerzett, 1977-ben főiskolai kiegészítő államvizsgát tett, majd 1981-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának népművelés szakán végzett. Az amatőr színjátszás szervezésével, rendezéssel a hatvanas évektől foglalkozott. 1993-tól tizenhét éven át a Kulturális Minisztérium vezető-főtanácsosa volt. Nyugdíjas éveiben, 2010-től a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus munkatársakét dolgozott.
Munkájáért 2000-ben Radnóti-díjjal tüntették ki, 2003-ban megkapta a Honvédelemért Érdemérmet és a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, majd 2005-ben Bessenyei György-díjjal, 2009-ben pedig Csokonai-díjjal tüntették ki.