Egy másik cikkben idéztem azt az erősen vitatható bölcsességű újkori képletet, miszerint „amit el tudunk képzelni, azt feltételezhetjük is, amit pedig feltételezhetünk, az tulajdonképpen van.” Nos, a tizenhét kortárs író elképzelését tartalmazó A másik forradalom című novellakötet tovább erősíti ezt a megállapítást. A szerzők mindegyike egy fiktív 56-os történettel tesz hozzá az eredetiben is rendkívül fordulatos magyar forradalom históriagyűjteményéhez. 

Kép forrása

A másik forradalom című kötet akár a visszaemlékezések, dokumentumok, történelemkutatások és történelemtudományi elemzések homályos tüköroldalának is tekinthető. A Hévíz irodalmi folyóirat felhívására reagáló szerzők tollából származó írások zömében humorosak, bizarrak, esetenként pedig fiktív, szórakoztató jellegüknél fogva is sokkal többet árulnak el a rögmagyar valóságról és főleg a múltról, mint a történelemkönyvek, igaz inkább a lelkület tekintetében. A kötethez azért mégis csak hozzátesz a történelemtudomány is, hiszen Rainer M. János történész tizenhárom oldalas kistanulmánya is ott van a novellák mellett. Ebben a szerző így ír az írói fantázia és az egzakt tudomány kapcsolatáról: „A feltételezésekkel való játék elutasítása persze több és más, mint egy szakma, egy tudományág önvédelmi görcse. A kérdés mélyén többek között ez a dilemma található, hogy vajon a történelemben léteznek-e objektív törvényszerűségek, tényezők, okságok, összefüggések, amelyek meghatározzák a nagy struktúrákat és fő vonásaikban még az események menetét is.”  A tizenhét író – Babiczky Tibor, Bereményi Géza, Berg Judit, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Dragomán György, Gerlóczy Márton, Háy János, Horváth Viktor, Kemény István, Kiss Tibor Noé, Maros András, Márton László, Rainer M. János, Szécsi Noémi, Totth Benedek, Vámos Miklós – fentieknek megfelelően nem fogja vissza magát. Betyárosan odacsördít, és újragondolja az 1956-os forradalmat, hogy mi lett volna ha. Változataikban a forradalom és szabadságharc ismert jelenetei, fordulatai, személyei kapnak jelentős szerepet, ugyanakkor a posztmodern kor abszurditást is képviselő alakjai és elemei vegyülnek el a különböző epizódokban.