Clarice Lispectorról, a múlt század második felének nagy sztárnovellistájáról majdnem pontosan egy éve már írtunk ajánló rovatunkban, akkor a Minden történet című novellafüzéréről értekeztünk. Ezúttal A csillag órája című regénye kerül terítékre, mellyel Lispector ugyancsak nem okoz csalódást, zsenialitása ezúttal is ámulatba ejtheti az olvasókat.

Kép forrása

A természetesen ízig-vérig „lispectori” regény egy fiatal lány karrierjéről szól. A kiadó nemigen rejtette véka alá, hogy a szerző amolyan Janus-arcú író, aki zseniálisat alkot, ugyanakkor mégiscsak a banalitás felé tendál történetével. 
A Brazíliában játszódó história szerint a főhős leányzó a dzsungelből érkezett, jelentsen ez bármit is, és egy nagyobb vállalatnál helyezkedik el, mint gépíró. A szerzőre jellemző stíluselemek ezúttal sem hiányozhatnak a műből, jól megférnek egymással a szatirikus, szürrealista és epikus panelek. A történetet egy férfikolléga narrációjában kapjuk meg, s már a regény elején megtörténik a végkifejletre való kérdésszerű utalás: a „dzsungel virága” képes-e ellenállni a nagyváros helyenként bűnös vonzásának, mételyeinek? A mű mégsem valamiféle erkölcsi tanulságban kicsúcsosodó regény, hanem a novella császárnő Clarice Lispector egyéni bravúrja. A szakértők szerint A csillag órája azért válhatott az egyik legjelentősebb brazil regénnyé, mert „minden szabályt áthágva, minden várakozást kicselez, így válva a 20. századi világirodalom titokzatos csúcsteljesítményévé.” 
Az 1920-ben Ukrajnában született Clarice Lispector családja zsidó származása miatt a pogromoktól szenvedve menekült a tengerentúlra, Brazíliába. Itt szerzett diplomát, majd amolyan világutazó lett, számos országban megfordult. 1959-ben újra Brazíliába költözött vissza, ahol 1977-es haláláig élt és alkotott. Műveit újra és újra felfedezi a világ, kritikusai és rajongói egyaránt elismerik nagyhatású munkásságát, egyéni stílusát, különleges szerkezetű műveinek egyedi értékeit.