Hihetnénk akár azt is, hogy az új családtámogatási rendszerre reflektál számos, az anyaságról szóló mostanság megjelent könyv, de valójában ezt a témát már jóval korábban felkapták. Ugyanakkor tény, hogy a mai magyar közbeszédet jelentősen tematizálta a családbarát kormányprogram, ennek köszönhetően az anyaságról szóló könyvek is nagyobb figyelmet kapnak. Ilyen lehet például a furcsa című Anyapara is.

Kép forrása

Sarah Fischer Anyapara – Miért lennék inkább apa? című könyve már a címében is jelzi, hogy a nők viszik el a gyermekvállalás terheinek zömét. A kissé negatív cím ellenére azonban a szerző nem arról ír – hál’ Istennek – hogy miért rossz ez, hanem hogy miért jó. 
Fischer könyve tulajdonképpen minden egyes részletét leírja az anyaságnak. Hogy mennyiben más ez a szakkönyv, mint a többi, hasonló témájú? Annyiban, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyermekvállalás mellett miként tudta megőrizni nőiességét, hogyan tartotta magát öntudatos, emancipált feminista elveihez. 
Sarah Fischer amolyan keserédes, humoros és naturalista felhanggal beszél a gyermekvállalás állomásairól, így többek között a fogantatás utáni töprengéseiről, gyötrődéseiről, vagy arról, hogy meglátta, hogy a boldog anyák boldog gyermekeket szülnek és nevelnek. Ír továbbá a testi élvezetekről való lemondásról, a smink elhagyásáról, a szülési fájdalmak elviseléséről, a gyermek apjával való kapcsolat alakulásáról, avagy a szülés fantasztikus show-járól. A szerző egyébként kislányt szült, s nagyon úgy tűnik, hogy Emma lett élete legszebb ajándéka. Gyermeke világra jöttét követően további fejezetek készültek el, melyekben a szerző mesél a gondoskodás mindennapjairól, az Emmával való nyaralásokról, a háztartás átalakulásáról, az anyai ösztön megerősödéséről, a különféle szülői válsághelyzetekről, a gyermekvállalás, gyermeknevelés idején szűnő és megerősödő szexuális vágyról, az ilyen-olyan állásponton lévő barátnőkről és a homokozó táján fel-feltűnő „szuperanyukákról”.