Tudta? Hamvas Béla szerint ön géniusz!
Hamvas Béla életművét felvonultató legutóbbi sorozatot a Medio Kiadó rendezte szép sorba s adta ki, Az öt géniusz című esszét pedig a Hüperion II. című kötetrészbe helyezte el. A jópár éve meglévő életmű kötetsorozat mellett az antikváriumokban volt már csak lehetőség beszereznem a könyvet, mivel a Hüperion II-t már sehol nem leltem fel, pedig fél Magyarországot átkutattam érte. Végül egy kedves barátom találta meg Az öt géniuszt egy régiségkereskedés mélyén és átadta nekem.

Kép forrása
A nevezett tanulmány A bor filozófiájával egybefűzve került 1989-ben, az Életünk szerkesztősége és a Magyar Írók Szövetsége Nyugat-Magyarországi Csoportja összeállításában – s ahogy olvasható az impresszumban – a szedés a Sabrina Cipőgyár (!) nyomdájában készült.
Hamvas Béla, az 1897-ben született és 1968-ban elhunyt író, leginkább filozófusi irodalmi alakjáról vált híressé, számomra pedig ezen belül is arról, hogy olyan dolgokat írt, mondott ki, melyekről a korabeli izmusok fenntartói még pisszenni sem mertek.
Tényleg csak az értő, magyarázó mazsolázás kedvéért egy-egy drágakő értékű gondolat Az öt géniuszból: „A kultiváltság nem minden esetben kultúra. A kultúra feltételezi, hogy a társadalmi, a művészeti, a gazdasági élet vonásai között magas stílusegység él.” Vagy: „Egy bizonyos fokú közösségi szenvedély nélkül város nincs.” Vagy: „A kuruc primitív individualista és melankolikus fantaszta és anarchikus vidéki.” (Nem mellesleg ez utóbbiban ugyancsak magamra ismertem.) Vagy: „Ahol nincs civilizáció, ott a szellemet az álmodozás jelenti. És az álom tartja vissza attól, hogy a természetbe olvadjon.” Vagy: „A magyar nem a puszták népe. Az elnevezés romantika és zsurnalizmus, amely pittoreszk hangzatban tetszeleg.”
Az öt géniusz közül a főszerkesztőnk által nekem tulajdonított délit nem is említem, de az északiról, mint önazonosságom szerintem való meghatározásáról, a legszebbeket ide idézem. „Északon az ember legnagyobb mélysége a naiv rajongás.” „Az északi ember fantaszta, ezért nincs stílusérzéke és nincs igazi ízlése. (…) Ez az északi provincializmus egyik lényeges vonása s ezért a félműveltség nemcsak a művészetben, hanem a viselkedésben, az öltözködésben, a közéletben, a gondolkodásban, a berendezkedésben és szórakozásban.” „Az északi ember állandóan inog az ősállapotba való visszasüllyedés és a véletlenül odavetett szellem foszlányainak perifériális félreértése között.”
Nincs több kérdésem. Olvassunk Hamvast! Slussz!

Kép forrása
A nevezett tanulmány A bor filozófiájával egybefűzve került 1989-ben, az Életünk szerkesztősége és a Magyar Írók Szövetsége Nyugat-Magyarországi Csoportja összeállításában – s ahogy olvasható az impresszumban – a szedés a Sabrina Cipőgyár (!) nyomdájában készült.
Hamvas Béla, az 1897-ben született és 1968-ban elhunyt író, leginkább filozófusi irodalmi alakjáról vált híressé, számomra pedig ezen belül is arról, hogy olyan dolgokat írt, mondott ki, melyekről a korabeli izmusok fenntartói még pisszenni sem mertek.
Tényleg csak az értő, magyarázó mazsolázás kedvéért egy-egy drágakő értékű gondolat Az öt géniuszból: „A kultiváltság nem minden esetben kultúra. A kultúra feltételezi, hogy a társadalmi, a művészeti, a gazdasági élet vonásai között magas stílusegység él.” Vagy: „Egy bizonyos fokú közösségi szenvedély nélkül város nincs.” Vagy: „A kuruc primitív individualista és melankolikus fantaszta és anarchikus vidéki.” (Nem mellesleg ez utóbbiban ugyancsak magamra ismertem.) Vagy: „Ahol nincs civilizáció, ott a szellemet az álmodozás jelenti. És az álom tartja vissza attól, hogy a természetbe olvadjon.” Vagy: „A magyar nem a puszták népe. Az elnevezés romantika és zsurnalizmus, amely pittoreszk hangzatban tetszeleg.”
Az öt géniusz közül a főszerkesztőnk által nekem tulajdonított délit nem is említem, de az északiról, mint önazonosságom szerintem való meghatározásáról, a legszebbeket ide idézem. „Északon az ember legnagyobb mélysége a naiv rajongás.” „Az északi ember fantaszta, ezért nincs stílusérzéke és nincs igazi ízlése. (…) Ez az északi provincializmus egyik lényeges vonása s ezért a félműveltség nemcsak a művészetben, hanem a viselkedésben, az öltözködésben, a közéletben, a gondolkodásban, a berendezkedésben és szórakozásban.” „Az északi ember állandóan inog az ősállapotba való visszasüllyedés és a véletlenül odavetett szellem foszlányainak perifériális félreértése között.”
Nincs több kérdésem. Olvassunk Hamvast! Slussz!
Egypercesek

Jókai Mór hagyatéka a digitális térben
Szabadon elérhetőek a Jókaihoz kapcsolódó műtárgyak
Könyvtári rendszerünk lelke
A hírekkel ellentétben az olvasás, a könyv egyáltalán nincs válságban ma Magyarországon
Boncasztalon a Hail Mary küldetés
Az űrutazás első ötletétől az utolsó esélyt jelentő misszióig