A stand up comedy előadóinál azt szeretem, hogy soha nem lehet tudni mivel rukkolnak elő műsoraikban. Nincs az a téma, nincs az a megközelítés, amelyről biztosan állíthatnánk, hogy arra nem csapnak el az újkori magyar humoristák. Dombóvári István, hasonlóan több más kollégájához könyvet adott ki Netperces novellák címmel, melyben megcsillogtatja azt, amit a pódiumokon már megszokhattunk tőle.

Kép forrása

Külön elemzést érdemelne, hogy az eredeti angolszász, vagy még inkább az amerikai stand up comedy műfaj miként alakult, módosult az egyes országokban. Ha megnézzük Lenny Bruce, az egyik leghíresebb elsőgenerációs művész előadásairól is szóló filmet (melyben a zseniális Dustin Hoffmann alakítja a szabadelvű, felvágott nyelvű Lenny-t), akkor láthatjuk, hogy a stand up comedy alapvetően nem a humorra, hanem a kimondhatatlan dolgok kibeszélésre épített, legyen szó politikáról, politikusokról, vallásról, egyházfőkről, kisstílű szexualitásról, közerkölcsökről, mindennapi filozófiáról. Ezzel ellentétben Magyarországon a stand up comedy zömében és néhány kivételtől eltekintve nem merészkedett ezekre a területekre, hanem minden egyes esetben a humoros oldalát fogta meg az életnek. 

A hungaro-stand-up-comedy berkein belül pedig viszonylag rövid időn belül elterjedt a „nézzük meg ugyanezt könyv alakban” műfaja is, s Bödőcs, Kőhalmi, Kiss Ádám, Fábry után most Dombóvári István is kötetben fogalmazza meg fantáziáit. A Netperces novellák címről persze joggal ugrik be mindenkinek Örkény István és az ő Egyperces novellái, mely hasonlóságot Dombóvári nem is tagadja. A mesterhez hasonlóan a stand up comedy sztár is az abszurd vidékére kalauzolja el az olvasót, egész pontosan a technikai forradalom, s miniforradalmak mentén magyarázza és értelmezi újra a világot. A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent kötetben többek között földönkívüliekről, Jézusról, a Tinder társkeresőről, gondolkodó háztartási gépekről, mobiltelefonokon használt képszerkesztő alkalmazások rejtélyeiről lehet olvasni a lehető legabszurdabb összefüggések mentén.  

A könyv egyik legnagyobb dobása az a kilencven fok, mellyel el kell forgatni a könyvet, hogy úgy olvassuk lentől felfelé, mintha laptop lenne az ember ölében.