Néha az ember túlvállalja magát. Így voltam Bartha Ákos Bajcsy-Zsilinszky Endre – Életút és utóélet című nagymonográfiájával is, amit idei megjelenése után nem sokkal vettem meg, de hónapokig tartott mire át tudtam fogni az agyammal, mert irdatlan nagy anyag, súlyra se pitypang, és a vaskos tartalom rendkívüli módon kimerítő minden tekintetben. Viszont fontos és régóta hiányzó kötet.

Kép forrása

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történelemtudományi Intézete kiadásában és a Magyar Történelmi Emlékek sorozatban megjelent Bajcsy-Zsilinszky Endre – Életút és utóélet című Bartha Ákos könyv tudományos igényű életrajzi kiadvány, s a maga nemében kimagasló teljesítmény. Érdemes a szerzőt idézni, aki nagyjából be is avatja az olvasókat terjedelmes munkája fázisaiba: a politikus Bajcsy-Zsilinszky bibliográfiájával kezdi a munkát, majd megjelentet egy „tíz-tizenkét íves kismonográfiát Bajcsy-Zsilinszky ideológiai portréjáról”, de ahogy haladt előre a munkában, rájött, hogy a kortárs reflexiók nélkül nem lesz teljes a könyv, így végül azokba is beleásta magát. Plusz álljon itt egy rendkívül kedves gondolat is a nehézségekről: „Az ismeretelméleti gondokon túl szűkebb értelemben vett módszertani problémák is adódtak, hiszen egy már-már grafománnak tekinthető, nemzeti hőssé magasztosult, tartós irodalmi érdeklődést kiváltó politikus-publicista életművében kellett megkísérelnem elválasztani az ocsút a búzától.” A kötet ennek megfelelően valóban lenyűgöző részletességgel tárja fel Bajcsy-Zsilinszky Endre életét, Bartha Ákos 2015-től végezte a gigantikus munkát négy éve át, de persze ebben nem számít bele a korábbi, e témában való kutakodása, dolgozatai.  A több, mint hatszáz oldalas könyv kronologikus sorrendben követi az életutat és tárja fel annak minden apró részletét, illetve mindezek sokszorosra nagyított összefüggéseit. És mivel nincs olyan magyar város, ahol ne lenne Bajcsy-Zsilinszky Endre névre keresztelt közterület, út vagy utca, ezért úgy gondolom, hogy minimum illik elolvasni a kötetet azoknak, akik ma magukat magyar értelmiséginek vallják. Avagy vallották egykor.