Különleges dokumentummal gazdagodott Magyar Nemzeti Levéltár. Egy eddig magánkézben lévő értékes levelet vásárolt meg az intézmény: Kiss Ernő altábornagy, az aradi vértanúk egyikének eddig ismeretlen búcsúlevele került így köztulajdonba és vált kutathatóvá, feldolgozhatóvá. 

Kép forrása

A történelmi jelentőségű, német nyelvű, autográf levelet a Központi Antikvárium árverésén vásárolta meg a levéltár az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával. 
A tábornoknak eddig két búcsúlevele volt ismert.
A most nyilvánosság elé került háromoldalas dokumentum tartalmában jobbára megegyezik a korábban is ismert Kiss Ernő-búcsúlevelekkel. Az 1849. október 5-i keltezésű most megvásárolt levelet Kiss Ernő féltestvérének, Juliana von Leeuwen bárónőnek címezte, aki a dokumentum szerint udvari kapcsolatai révén próbált segíteni fivérén. (Kiss ekkor már özvegyember volt.) A levélben a tiszt hitet tesz a Habsburg uralkodóház iránti hűsége mellett, valamint arról ír, hogy megpróbált közbenjárni a két birodalomfél közötti béke érdekében, és hiába kérte elbocsátását a magyar kormányzattól. 
Utóbbi állítást más történelmi adatok is megerősítik, eszerint Kiss Ernő 1849. januárban kérte elbocsátását, amit Kossuth Lajos, aki rendkívül nagyra becsülte a tábornokot, egy udvarias, de határozott levélben megtagadott.
Egyébként a tábornok nem tartozik a legsikeresebb harcitéri parancsnokok közé. Legjelentősebb tette az első fontosabb magyar győzelem kivívása, a perlaszi szerb megerősített tábor elfoglalása volt. Az 1849. januári pancsovai vereség után azonban lemondott a rábízott a délvidéki hadtest irányításáról, s adminisztratív munkát végzett, miközben többször is helyettesítette a hadügyminisztert.
Kiss Ernő ítéletét elsőként hirdették ki az aradi tizenhármak közül. Mivel császári erők ellen nem vezényelte a csapatait, az ítéletét kötél helyett golyó általi halálra módosították. 
Kivégzése után tisztiszolgája titokban kihantolta és álnéven temette el az aradi temetőben. Néhány hét után Katalinfalván temették újra, majd az eleméri családi kriptában lelte meg végső nyughelyét.
A most felbukkant búcsúlevélben a tábornok arra kéri féltestvérét, hogy ne haragudjon senkire, és bocsásson meg ellenségeinek.