Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant című tanulmánykötete után itt van Kunt Gergely Kipontozva… Nemi erőszak második világháborús naplókban című könyve. A téma kapcsán nekem már Pető könyvénél is az jutott eszembe, hogy valószínűleg életem legdurvább olvasmánya, és ez Kuntnál is így van. 

Kép forrása

A társadalomtörténész, adjunktus Kunt Gergely mérföldkőnek számító munkát tett le az asztalra a Kipontozva… című könyvével, melyet a háborús időket megélt nők naplóira alapozva írt meg, így az áldozatok személyes leírásai szerint és azokból kiindulva. A szerző az előszóban írja: „Ez a könyv nem kizárólagosan, de elsősorban a nemi erőszakra fókuszál. Egyrészt a nemi erőszak elbeszélési technikáit mutatja be naplók szövegeinek elemzésével, másrészt azt, hogy a nőknek milyen stratégiái voltak az érdekérvényesítésre a közeledő szovjet front előli menekülés alatt és a menekülttáborokban.” 
Már Pető Andrea könyvénél is és itt is arra gondoltam olvasáskor, hogy milyen kegyetlen ez az egész, ahogy a háborúban pusztán azért, mert valaki nő (az ellenséges ország vagy nép lakosaként) áldozattá válhat. Nem elég, hogy fegyvertelen civil, nem elég, hogy gyenge, védelemre szoruló nő, édesanya, nagyszülő vagy netán serdülőkorban lévő lány, áldozattá kell/lehet lennie. Szégyen, hogy ilyen ez a világ, amikor világháborúzik. 
Kunt Gergely nálamnál persze sokkal objektívebb, sőt nagyon is tudományos, aki saját bevallása szerint is arra vállalkozott ezzel a munkájával, hogy bemutassa: az embertelenség apokalipszisében „a nemi erőszak célpontja a női test, de sokkal mélyebben, gyógyíthatatlanul és végérvényesebben roncsolja a lelket.” A kötet alapján képező női napló(részlete)k döbbenetes kordokumentumok, történeti leírások is egyben, melyeket „a társadalmi képzetek és normák alakították ki a női naplóírás elterjedtségét, amelyek a nőkhöz a privát szférát, az intimitást kötötték.” A kötet több híresebb asszony naplóját is idézi, így Polcz Alain és Gyarmaty Fanni írásait is, ugyanakkor hétköznapi nők naplójegyzeteit is.